Emlékezhetünk még, hogy valamikor az ugynevezett „viharágyukat” alkalmazták a jégeső elüzésére, mely célra azonban ezek éppenséggel nem bizonyultak alkalmasnak, legfőlebb – madárijesztésre voltak jók, ami egykisség mégis költséges mulatság volt.

Ujabban Violle francia természettudós foglalkozott ezzel a kérdéssel és kisérleteinek eredményéről annak idején be is számolt a francia akadémiának. Ismeretes, hogy a jegesfelhők képződésének okát még ma sem ismerik teljesen a tudósok: csak annyi bizonyult valónak, hogy a légkörivillamosságnak nagy köze van a jégképződéshez.

Megállapitották ugyanis, hogy a jegesfelhők nagy villamos feszültséget mutatnak. Arra nézve is vannak kitéve a jégverés veszedelmének, ami arra mutat, hogy a jegesfelhők képződése helyi viszonyoiktól is függ; erdők fölött például csak a legritkább esetekben jelentkeznek. Az erdők fái ugyanis alégköri elektromosság feszültségét hathatósan lefokozzák, ily módon tehát a jégképződést megakadályozzák.

Éppen erre a tapasztalati tényre alapitotta Beauchamp eljárását, aki ugy akarta megszüntetni a jégképződést, hogy a légköri villamos feszültség bekövetkezését megakadályozta. Ezt pedig egy egészen uj fajta villámháritóval érte el, amely nemcsak a villamos feszültséget szünteti meg, hanem az ily módon levezetett légköri villamosságot esetleg ipari célokra is felhasználhatóvá teszi. Beauchamp a jégverés elháritására a villámháritók egész rendszerét ajánlja, amely a felhők villamos feszültségét is megakadályozza.

E hálózat rendszeresitésével és a tapasztalatai adatok felhasználásával majd kijelölhetik a jégverés irányát is, amely ugylátszik, szorosan összefügg a vidék topográfiai viszonyaival. Ám még csak a kisérletezés stádiumában van a védekezésnek ez a módja; még az sem bizonyos, hogy a villámháritónak 40-50m. magasságban való elhelyezése megfelel-e a célnak.

Igaz ugyan, hogy az ilyen villámháritó hálózat berendezése költséges, ámde siker esetén a jégverés pusztitásaival szemben a költség tekintetbe sem jöhet. De az sem lenne megvetendő eredmény, hogyha az eképp levezetett légköri villamos erőt esetleg hasznositani lehetne; például annak a tó vagy vizmedence vizének sterilizására, amelyben a vezetékek végződnek.

Az a hatalmas villamos erő ugyanis, amely a rézvezetékeken át jut a vizbe: teljesen csirametessé tenné és ozonizálná a vizet. Kisérletek bizonyitják, hogy az ily módon sterilizált víz éveken át eltartható palackokban, anélkül, hogy a levezetett légköri villamosság segélyével mesterséges ásványvizet is lehetne késziteni.