- 40 éves Nemzeti Színházi tagságának emlékére. -

A 80-as évek legelején egy sugár növésű, sötét szemű fiatal leány tűnt fel a színésziskolai vizsgákon. Ez a fiatal leány, kinek értékes tehetsége iránt az akkor még élő Jókainé Laborfalvy Róza is melegen érdeklődött, s akit a növendékvizsgákon elért sikerei után nyomban a Nemzeti Színházhoz szerződtettek, a most jubiláló Fáy Szeréna volt.

Fáy Szeréna színpadi pályája kedvező körülmények között kezdődött. Tanára és mestere (erre ma is büszke) Szigeti József volt, aki ragyogó színművészi tehetsége mellett bőven meg volt áldva színészképző tehetséggel is. A növendékekben szunnyadó képességeket felfedezni, a bennük rejtőző külső és belső kifejező eszközöket velük megsejttetni, megismertetni, senki sem tudta jobban, mint ő. Hozzá hasonló talentum nem is tűnt fel több a magyar színészképzés terén.

A színész-iskola után jött a Nemzeti Színház, ahol akkor Paulay Ede volt az igazgató, aki szintén értett a tehetségek felismeréséhez s azokat egy-két kivétellel rendszerint a maguk helyén is alkalmazta.

Ezek a körülmények mind kedvezőleg hatottak a mi Szerénánk fejlődésére. De Fáy Szeréna különben sem tartozik a lassan fejlődő tehetségek közé. Ő hamar megtalálta önmagát és hamar beilleszkedett a Nemzeti Színháznak akkori nagy művészi együttesébe.

Fáy Szerénát egész lénye a drámai és tragikai szerepekre predesztinálja. Imponáló termete, Jókainéra emlékeztető arca, nagy fekete szeme, sötét színezetű orgánuma, a nagy folyamok méltóságteljes hömpölygéséhez hasonló beszédmódja, mind alkalmassá teszik őt a heroinák és fenséges matrónák ábrázolására. De Fáy Szeréna nemcsak a tragédia fennkölt alakjait tudja megszólaltatni, hanem vannak kitűnő genre-figurái is.

Nemcsak fenséges tud lenni, hanem hétköznapi is. Ma Gertrudis királynét játssza, másnap mint mosóné perel a színpadon. Hangja amott zord, emitt meg nyers és rikácsoló. (Lényében, hangjában s pátoszában általában van bizonyos nyerseség.) Jellemző ereje talán legjobban kitűnik az "Elnémult harangok"-ban. Itt mint oláh papné tökéletes. Ez az alak, ahogy a magyar szót tökéletes oláh kiejtéssel beszéli, a maga kisvárosi mivoltában, félművelt nyerseségében valósággal él a színpadon.

Nem tehetek róla, de megint Szigeti Józsefre kell hivatkoznom, aki sokszor mondogatta, hogy Fáy Szerénát vígjátékban is fel kellene léptetni. Igaza volt a mesternek. Fáy Szerénában humor is van s ezt különösen akkor volt alkalma bebizonyítani, mikor a már említett hétköznapi asszonyságokat kezdte játszogatni.

A Nemzeti Színház igazgatósága és művészszemélyzete november 24-én az "Árva László király" előadásának keretében ünnepelte meg Fáy Szerénának 40 éves Nemzeti színházi tagságát... Szép és megható ünnep volt, tele fájdalmas visszaemlékezéssel... Milyen más volt minden ezelőtt 40 esztendővel ebben a megkínzott, leromlott szegény országban... Adja Isten, hogy az ötvenedik évfordulót boldogabb körülmények közt ünnepelhessük.

Pataki József