Berger Mór, a Mercur vezérigazgatójának nyilatkozata

Az az offenziva, amelyet a bankok és a takarékpénztárak ellen inditottak meg, sehogy sem akar elcsendesülni. Az OMKE. riadójára, Sándor Pál támadására siettek válaszolni a bankvezérek, hogy megvédjék a bankok álláspontját. 

A takarékbetétek kérdése azonban olyan fontos probléma, hogy itt nem az a fontos, hogy kinek van igaza, Sándor Pálnak vagy a bankoknak, hanem hogy minden vitától függetlenül szaporodjanak a betétek. Ez ugylátszik meg fog történni, mert a bankok hajlandók fölemelni a betéti kamatlábat, hogy ezzel is megmutassák, mennyire szolgálatára állanak Hegedüs Lórántnak programmjának keresztülvitelében. A bankok helyzetét Berger Mór, a Mercur vezérigazgatója a következőképpen világitotta meg előttünk: 

– Ha nyersen állitjuk be a helyzetet, akkor az első pillanatban a felületes véleménynek van igaza, mert a bankok egyfelől 1-2 %-os betéti kamatlábat fizetnek, ezzel szemben 6-8 %-os kamattal dolgoznak. A tényleges állapot azonban az, hogy a betéttel a bankok ma nem tudnak mit csinálni, ezenfelül ami jön betét, az nem tekinthető állandónak, mert a közönség ideges és vagyonát minduntalan másképpen helyezi el, ugy hogy vannak bankok, amelyek elháritják maguktól a betéteket. 

A bankoknak ma kétféle üzleteik vannak.
Mindenekelőtt a saját iparvállalataikat finanszirozzák, ezekhez hosszu lejáratu hitelszerződések kötik a bankokat, ugy hogy a Sándor Pál-féle 15%-os kamat nem vonatkozhatik rájuk, ezekre nincsenek behatással a viszonyok. A másik fajta üzlet, az áruüzletek finanszirozása, ezek olyan nagy rizikóval járnak, a kereskedőknek pedig annyi hasznot biztositanak, hogy egészen természetes, ha a bankok ezeknél az üzleteknél keresnek kárpótlást a rengeteg tulkiadásra. Hiszen a bankoknak is meg élni valamiből, a terhek folytonosan emelkednek, állami, városi adók, jótékonycélu áldozatok, a tisztviselőfizetések, amelyek a bankoknál már sok helyütt meghaladják az alaptőke 10%-át és még sem elegendőek, olyan megterheléssel járnak, holy az áruüzleteken be kell hozni valamit, mindent összevéve kétségtelen, hogy az ezeken az üzleteken ténylegesen sokat keresnek a bankok, ez a gazdasági élet hasznára válik, mert ez a pénz állandóan termel, hiszen csupa uj beruházás, vállalkozás létesül a bankok tőkéjéből.

Viszont másképp nem lehetne elbirni a terheket és emelni a kamatlábat a rengeteg tőke után, amire a mai korlátolt vállakozási lehetőségek mellett nincs teljes összegben szükség. A magyar bankok kondicióját különben nem ajánlatos összehasonlitani az utódállamokban müködő pénzintézetek feltételeivel. Romániában például napirenden van, hogy a bankok 25-40 % kamatot szednek, de Cseh-Szlovákiában is 15-40% között mozog a tartozások után fizetendő kamat.