A Heller-család követeli rehabilitálását
Látogatás Heller Edgárnál. – A Madame szerkesztőségében. – Heller Simonné és Lukacsevics Magda sulyos betegek. – Heller Róbert ügyében holnap dönt a vádtanács.
- A Hétfői Hírlap tudósítójától -
Még élénk emlékezetünkben él a Heller-család bünügye, mely különösképpen nevezetes arról, hogy a sajtót annyira foglalkoztatta, hogy nemcsak a rendőri rovatok, hanem vezércikkek, sőt még a közgazdasági rovatok is tárgyalták a bünügy társadalmi és erkölcsi hatásait, motivumait, rugóit. Az utóbbi évek bünügyi krónikájában nem volt példa arra, hogy egy bünesettel a rendőrség és a sajtó ilyen tulzott mértékben, ilyen rendkivül buzgalommal, ennyire helyet, munkát és időt nem kimélve, foglalkozott volna és ily kevés eredményt ért volna el, mint ez a Heller-család esetében történt.
Heller Róbert dr.-t egy előkelő divatrevü szerkesztőjét egy novemberi napon a rendőrség gyilkosság gyanuja alapján letartóztatta. Még ugyanazon napon a szerkesztő édesanyját egy főtörzsorvosnak az özvegyét, Heller Simonnét, a kinek férje a harctéren szerzett sulyos betegségben halt meg, ugyancsak gyilkosságban való bünrészesség gyanuja alapján örizetbe vették.
Másnap a lapok hasábos tudósításokban számolnak be az esetről, a napnak hősei ők lettek. Egyes sajtóorgánumok szenzációéhsége félrevezette a rendőrséget. Minden nyom zsákutcába vezetett. Heteken át tartó vizsgálat, az állandó nappali és éjszakai kihallgatások, a folytonos meghurcoltatás szinte jóvátehetetlenül tették tönkre a Heller-családnak nevét becsületét. Egy szegény leány, Lukacsevics Magda még ma is mellében hordja azt a golyót, a melyet a nyomozás során történt meghurcoltatása röpíttetett belé. Heller Simonnéval és az ügyben szereplő összes személyekkel szemben az ügyészség teljesen elejtette a vádat, egyedül Heller Róbert dr., aki ellen csalás cimén folyik a vizsgálat, várja még az ügyészség fogházában a döntést további sorsa felől.
Vasárnap délután. A Belvárosban járunk. Megállunk a Váci utca 17. sz. ház előtt, itt van a Madame szerkesztősége, itt lakott Heller Róbert dr. A lépcsőházban kis portásfülke, öreg asszony ül benne, aki kérdésünkre igy felel:
- Nem lakik itt most kérem senki más, csak a Heller Edgard úr egyedül.
Nagyon megijedt az öregasszony, mert alig lehetett belőle valamit kivenni. Nagy nehezen mégis elmondott annyit, hogy özvegy Heller Simonné sulyos betegen az István-úti szanatoriumban fekszik és senkit sem engednek be hozzá.
- Nem tudok és kérem semmit. Nekem a dologhoz csak annyi közöm van, hogy éjszakánként most már nem kell beengednem a kapun Heller Róbert urat, aki bizony sokszor kimaradt hazulról…
Első emelet 1. szám alatt az ajtón táblák függnek, a következő fölirásokkal: „A Madame szerkesztősége.” „Administration” és legalul kis névjegytábla: Heller Róbert dr. Becsöngetünk. Tüzérhadnagyi formaruhában maga Heller Edgár nyit ajtót. Bizalmatlanul fogad, szint hüvös udvariassággal, de azért bevezet a Madame szerkesztőségi irodájába és később már kedves előzékenységgel felel kérdéseinkre. A szomszéd szobában zongoraszó, mint később megtudjuk, a hadnagy menyasszonya játszik. Heller Edgar hátradől a székében és mielőtt beszélni kezdene, hosszasan elgondolkodik. Azalatt körülnézünk. A falak telve képekkel, amelyek mint a Lukacsevics-növérek művei. Egyik koszoruval körülfont képről szomoruan tekint le Lukacsevics Ili. Egyébként elegáns butorok, de minden izléses egyszerűség, minden a régiben van itt, nem változott semmi, egy elárvult, gazdátlan szerkesztőség.
- A Madame még mindig megjelenik. – mondja Heller Edgar. – Eddig már hét száma jelent meg. Szegény bátyám természetesen pótolhatatlan a lapnál, mert hisz négy nyelven jelenik meg: magyarul, németül, franciául és angolul és mind a négy nyelven a bátyám írta. Róbert hatalmas ráfizetéssel, páratlan szorgalommal és végtelen ambicióval csak azért csinálta a Madame-ot, mert lelkiismeretesen és hazafiasan azt a célt tüzte ki maga elé, hogy külföldön dokumentálja a magyar divatművészet nagyszerű fejlődését. A világnak majdnem minden részében ismerték már a Madame-ot. Éppen ma kaptunk levelet Jáva szigetéről, amelyben előkelő hollandus nagykereskedők rendelik meg a Madame-ot.
És valóban előttünk az eredeti levél. Francia nyelven rendelik meg a Madame-ot a következők: H. Berendsen, Rembang városából; A. M. David, Semorangból; Mr. L. Oetgenes, ugyanonnan, és I. R. C. Peelen Ambarawából.
- A kommün előtti rettenetesen nehéz időben indult meg a Madame – folytatja tovább Heller Edgar – irtózatos nehézségekkel küzdött, hallatlan anyagi áldozatokat hozott érte Róbert bátyám. Soha ideálisabb lap még nem alakult Magyarországon és a legszebb munka közepette jött ez a borzalmas szerencsétlenség.
- Én akkor Békéscsabára voltam kivezényelve mint a nemzeti hadsereg hadnagya. Egy napon telefonértesítést kapok, hogy azonnal jöjjek Budapestre. Rögtön vonatra ültem és mikor Szolnokra értem, a lapokban mélységes megrendüléssel olvasom, hogy édesanyámat és bátyámat gyilkosság vádja alapján letartóztatták. Aztán jött a hajsza, a rágalmak özöne tódult az egész családomra, nem kimélték még a halott apámat sem, aki 38 esztendőt töltött a haza szolgálatában és hazája védelmében halt meg. Még az én menyasszonyomat is őrizetbe vették és én tehetetlenül állottam mindezekkel szemben. Az igaz, hogy barátaink, családunk jóakarói egy pillanatra sem tántorodtak el tőlünk és rendületlenül hittek az igazság diadalra jutásában és családom ártatlanságának kiderülésében.
- Szegény anyám talán élete végéig nem fogja kiheverni ezeket a szenvedéseket.
Munkatársunknak arra a kérdésére, hogy a Lukacsevics-nővéreknek mi volt a szerepe a Madame szerkesztőségében, Heller Edgar így válaszolt:
- Lukacsevics Ili és Magda a Madame iparművészeti rovatának vezetői voltak. Lukacsevics Magda művészi csipkekészítményei, amelyekkel az un. Sárközi csipkeművészetet az egész külföldön hiressé és kedveltté tette, a Madam utján jutottak ehhez a hirnévhez. Ők rajzolták a toalettéket, készitették a csipkemintákat, ők rendezték a próbákat és lelkiismeretes munkájukkal nagyban hozzájárultak a Madame szinvonalának emeléséhez.
Weisz Annira terelődött a beszéd. Megkérdeztük, hogy milyen viszony volt a Madame és Weisz Anni között, mire Heller Edgár ezeket mondotta:
- Weisz Anni a Dáma kalapszalon vezetője volt, amely összeköttetésben állt a Madame-val még pedig olyképpen, hogy iparművészeti kérdésekben gyakran kért tanácsot Róbert bátyámtól és a modellek megalkotásának dolgában, melyekre a Madame fotográfiai rovatának volt szüksége, folytatott Weisz Anni megbeszéléseket a Madame-val. A Dáma kalapszalon azonkivül még igénybevette a Madame hirdetési rovatát is. Róbert bátyám és Weisz Anni személyes érintkezéséről nem mondhatok semmit, mert én nem igen tartózkodtam Budapesten. Weisz Annit mindössze kétszer-háromszor láttam.
- Most nem mondhatok többet – fejezete be szavait Heller Edgar – bízom a bátyám ártatlanságában és ha szabadlábra fogják helyezni, nyomban megindul családom részéről a legnagyobb erővel a rehabilitálásunkat célzó munka és én hiszem, hogy nevünknek vissza fogjuk tudni adni régi tisztaságát, becsületét és szeplőtelenségét. Hogy, milyen lépéseket szándékozunk tenni, arról most még nem mondhatok semmit.
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!