A kormányzó pártszövetség megalakulása óta nyilvánvaló volt, hogy a válság megoldása ujabb válságot jelent. A vasárnap reggeli lapok részletesen beszámoltak arról, hogy Teleki Pál miniszterelnök tökéletesen lekedvetlenedett, sőt az elkedvetlenedésnek okait és következményeit is közlik.

Ezekre vonatkozólag a Hétfői Hirlap munkatársa a következő beavatott helyről szerzett információkat közölheti:
- Teleki Pál miniszterelnök a két pártszövetség között, különösen Andrássy belépése óta, a biztos támogatás érzése nélkül ül a miniszterelnöki székben. A kisgazdapárt pénteki értekezlete és az ott elfogadott határozat a pártprogram végrehajtására. Vass miniszter visszavont lemondási szándéka, sőt maga a pártszövetség nehéz együttműködése sem lett volna ok Teleki elkedvetlenedésére. Maga a miniszterelnök mondja egyik nyilatkozatában, hogy a személyi kérdések lehetetlenné tesznek minden megoldást, maga utal arra, hogy a belügyminiszteri állás betöltésénél nem akarják respektálni a pártok a kormányelnök kijelölési jogát. Egészen bizonyos, hogy Teleki Pál miniszterelnök nem képes a fontos belügyi tárcában saját akaratát a pártoknál érvényesíteni, és így még ha ideig-óráig maradásra bírják is, föltétlenül bizonyos, hogy maradása ismét nem jelent megoldást a válságba.

Helyzete egyébiránt annyival is kellemesebbé vált, mert a sajtószabadságért indított sokoldala koncentrált akció, mely élesen irányul a miniszterelnök sajtópolitikai exponense: Echhardt Tibor sajtófőnök ellen, sulyos kérdéseket tart a parlamentben állandóan napirenden, melyekkel szemben igazán a legkevesebb a miniszterelnök részéről az, hogy elkedvetlenedik. Valószinü azonban, hogy egyelőre az ellentéteket sikerül elhárítani, annyival is inkább, mert a pártok nincsenek abban a kellemes helyzetben, hogy a Háznak föloszlatására tett miniszterelnöki célzás megvalósításáért magukra vegyék a felelősséget. Áthidalásra, megegyezésre mindig van mód és alkalom, ezuttal is lesz.

A kombinációk
A helyzet komolyságát ismét humoros motivumok igazolják. A miniszterelnök helyén van, lemondását a kormányzó nem fogadta el, maga is kijelentette, hogy maradásának megvannak az eshetőségei, ha szabad kezet és több bizalmat kap és ennek ellenére mégis egészen nyiltan kombinálják politikai körök az uj miniszterelnökjelöltek névsorát. Andrássy szerepel ezek között elsősorban, aki nem kell a kisgazdapártnak. Huszár Károly a másik jelölt, aki maga nem akart tudni a dologról és saját szavaival élve, időszerütlennek tartja ezt a kombinációt. Van természetesen egy Apponyi-kombináció, amelyet még időszerűtlenebbnek kell tartanunk. A szokásos nevek mind felvonulnak és egyelőre alighanem azzal az ismert akkorddal végződik ez a tényleg még nem is akut, de természeténél fogva krónikus magyar kormányválság, hogy Teleki Pál utóda a miniszterelnöki székben – Teleki Pál lesz.

A válsághírek humorához tartozik az is, hogy a hivatalos lap vasárnapi száma közli Gratz Gusztávnak a külügyminiszteri kinevezését és Telekinek ezen állás alól való fölmentését. Ez a kinevezés nem a leendő kormányba, hanem a lemondani készülőbe iktatja be Gratz Gusztávot.

A cenzura
A miniszterelnökségről vett értesüléseink megerősítik azt a hírt, hogy kedden megjelenik a hivatalos lapban a cenzura enyhítéséről szóló rendelet, mely a sajtótájékoztató bizottság hatáskörét minimálisra szállítja le. A rendelet március hó 1-én lépne életbe s a lényege az, hogy a belpolitikai események cenzuramentesek, csupán a kormányzó személyére és nyilatkozataira, valamit a nemzetgyülésre, mint testületre vonatkozó részek esnek felülbirálás alá.
A sajtószabadságért indított akció azonban – mint értesülünk – ezt nem tartja elegendőnek és a legtökéletesebb mértékben folytatódik, mindaddig, míg az uj rendelet folytán fölszabadulandó utólagos ügyészi cenzura és a lapelkobzási jog intézményesen meg nem szünik.

A pártok és a válság
Vasárnap este a pártokban meglehetősen csendes élet folyt, a válság hullámai nem nagyon látszottak meg a pártkörökön, az egy-két megjelent képviselő teljesen tájékozatlanul állott a helyzettel szemben, ugy hogy a pártok hangulatáról, a válsággal és a válsághírekkel szemben semmi komoly megállapítást nem lehet tenni. Az érdeklődés hiányából azonban arra lehet következtetni, hogy a képviselők nagy részének megvan a véleménye a válságról és annak megoldásáról is és mindenki tudja azt, hogy nem igen volt mostanában olyan válság, melyet a pártok nélkül, sőt néha ellenünkre, meg ne tudott volna oldani a miniszterelnök.