Újabban Marseille-ben próbáltak ki kétéltű gépkocsit, mely meglehetősen meredek partlejtőn is föl birt haladni. A szárazföldön haladáshoz éppen ezért nem kerekeket használtak, mely a meredek, ellenálló térszínen való közlekedésre sokkal alkalmasabb.

Ha a kocsi vízbe ér, egy ideig hernyószerkezetével a fenékbe kapaszkodva halad előre mindaddig, míg vízszintes helyzetbe jutva nem kezd lebegni; ekkor a gépész kikapcsolja a hernyószerkezetet a mótorról és a csavarszárnyat kapcsolja hozzá. Mikor azután a kocsi újra partot ér, illetve a feneket éri, a hernyószerkezet megint működésbe kerül s a kocsi még meredek lejtőn is nehézség nélkül kimászik.

A kétéltű gépkocsit, melyet képen is bemutatunk, Foenquinos találta föl s első bemutató útját 5 utassal, gépészszel és a föltalálóval tette meg. A kocsi ezenkívül 300 kg öntöttvas holtterhet is vitt magával.

A gépkocsi kissé bonyolódott szerkezetű, de mégis nagy hasznát lehet venni, mert átszállás, illetve átrakodás nélkül közlekedik vizen és szárazon egyaránt. Fontos ez főként oly vidékeken (gyarmatokon), hogy nincs jó közlekedő út s hol a térszint folyók és tavak teszik változatossá.
Könnyen megérthető, hogy ugyanannak a mótornak a hernyószerkezethez és a csavarhoz való kapcsolása sok elővigyázatot követel főkény a kocsi vízállósága szempontjából.

Sokkal kisebb volna a kellemetlenség, ha a mótor nem vizi csavart és nem hernyószerkezetet, hanem légi csavarszárnyat mozgatna, mely a vízben és szárazföldön haladáshoz egyaránt alkalmas s akkor a kocsikerék csak mozgó alátámasztásul szolgálna. Természetes, hogy ekkor a meredek lejtőkön való fölhaladás nehezebb. De egy amerikai már megkisérelt egy ily megoldást. Kocsiszerkezetét 3 kerékre szerelte s hátul elhelyezett légi csavarszárnynyal mozgatta készülékét, mely vízben és szárazon egyaránt jól haladt előre.

Bogdánfy Ödön.