A politikusok a terjedelmes karácsonyi nyilatkozatok olvasásával vannak elfoglalva és hogy ebben a rengetegben valamiképpen eligazodjanak, vidékre menekültek. A helyzetre nézve egyébként jónak tartják, hogy ez így van, mert a disznótorok lezajlása utánra nyugodtabb hangulatot várnak. A nőknek azonban az a feladat jutott, hogy karácsony első ünnepén keresztülvágják magukat az ünnepi megnyilatkozásokon, megállapíthatják, hogy ezek csak a helyzet zavarosságát tüntetik fel.

Kitetszik azonkívül ezekből a nyilatkozatokból az is, hogy bizonyos nemes versenyfutás indult meg a liberalizmus irányában; erről tanuskodik gróf Bethlen István miniszterelnöknek a zsidókérdésről írott, tompított hangu cikke, Ápponyiék liberális pártalakítási terve, Friedrichék csatlakozása, stb.

Az ellenzék amugy is őszinte és becsületes hitvallást tett a maga liberalizmusáról és ezt tettekkel is dokumentálta. Ugyanakkor nagyatádi Szabó csoportja ujból igen élesen kezdi hangoztatni - amiben sokan kételkednek - hogy ők ettől az iránytól soha egy pillanatra sem tértek el, Alibit kezdenek tehát bizonyitani amivel szemben a kormány és a kormány körül csoportosulók sem zárkózhatnak el, hogy a liberlizmus irányában való haladásból ki ne kérjék a részüket.

Kétségtelen, hogy a kommün bukása óta ez az első karácsony, amely reményt ad arra, hogy a magyar politika és a magyar társadalom kezd a megértés és egészséges kialakulás utjára lépni. Ennek a megértésére való törekvésnek egyik jele az a gondolat is, amelyet Huszár Károly volt miniszterelnök vet fel karácsonyi cikkében. Huszár azt kívánja, hogy a kormány és a kormányzó szánja el magát arra, hgoy a nagy királyperben pertörléssel éljen. A társadalom igen széles köreiben keltene ez a cselekedet nagy megelégedést, viszont a politikusok ugy vélekednek, hogy ismerve Huszárnak a kormányhoz való belső viszonyát, ezt a gondolatot nem vetette fel anélkül, hogy annak kivihetősége tekintetében előzetesen informálódott volna.

Ezek után az az általános vélemény, hogy Andrássy, Rakovszky, Beníczky, Sigray, Gratz meg a többiek ügyében igen közel van a pertörlés. A karácsonyi jóleső érzéseken tul azonban a közeli napok sulyos gondjai vetik előre árnyékukat a politikában. A jövő képe ugyanis éppenséggel nem vigasztaló és elsősorban a kormányra nézve nem az. Az indemnitási vita még nem aggasztja a kormányköröket, bár ma elkerülhetetlennek látszik egy rövidlejáratu ex-lex, amin azonban hamarosan át lehet majd vergődni, különösen, ha - amint már tervbevették - karácsony után pár nappal megkezdődnek a nyolcórás ülések.

Az ellenzék azt mondja, hogy nem szándéka az indemnitási vitát hosszan elnyujtani, de viszont az a véleményük, hogy a kormány az oka mindennek, mert az utolsó pillanatban hozta a javaslatot a nemzetgyűlés elé. Nem kellett volna hónapokon át tartó szünetekkel elvenni a nemzetgyűlés idejét, akkor most nem fenyegetne az ex-lex és a helyzet is sokkal inkább megérlelődött volna az eszmék harcában. Az indemnitási vitára különben 40-50 szónok készülődik és mondani sem kell, hogy közöttük bőven akadnak olyanok is, akik a kormányt támogató pártokhoz tartoznak.

A bajok azonban az indemnitási vitán tul várhatók és ma már számolni kell arra, hogy a mai parlamenti pártok teljesen széttöredeznek, szétzüllenek, a kis pártok egész sora fog kialakulni és a kormány igen kényes, talán igen kínos helyzetbe kerül. Tisztában van ezzel a legteljesebb mértékben maga gróf Bethlen István is. A nagy, egységes, sőt többségi párt megalakításának módjai mind jobban eltávolodnak, sőt arra sincsen meg a reménység, hogy a választások hozzák meg Bethlen számára a nagy guvernementális pártot.

Ahogy ma a helyzet áll, a legközelebbi napokban hat párttal kell számolni, amelyek a következők: Gróf Bethlen pártja, amelyben a Klebelsberg-féle disszidensek, a Mayer-Rubinek-csoport és a Huszár-csoport vesznek részt; az Apponyi-Andrássy-féle ellenzéki liberális párt, amelyben Pallaviciniék, Milotayék és Lingauerék sorakoznak fel, magukba olvasztva Friderichiéket, s ha Rakovszkyék kiszabadulnak, velük is megnövekednek; Hallerék különválasztják a maguk keresztényszocialista pártjukat és annak - bár a kormányt kivülről támogatják - minél élénkebb szociális színezetet kívánnak biztosítani; különválnak nagyatádi Szabóék is, hogy mint különálló csoport esetenkint támogassák a kormányt és kivárják a pillanatot, amikor ismét hatalomra juthatnak; megmarad végül a demokrata-párt, valamint a Rassay-párt, amelyek megtartják mai ellenzéki helyzetüket.

Gróf Bethlen István különben ma már csak a választások iránt érdeklődik és arra való tekintettel meginditja a legközelebbi napokban a nemzeti középpárttal az egyesülési tárgyalásokat. Azután pedig az uralkodó elem a politikában a választói jog reformjának kérdése lesz, amely tekintetben paktumot akarnak minden oldalról kötni, de egészen valószínűtlen az, hogy gróf Bethlen elfogadná azt a választói jogot, amelyet Nagyatádiék, Hallerék és az ellenzék is egyaránt a Friedrich-félétől alig különbözőnek, igen széles körünek kivánnak. Ha azonban e tekintetben paktum nem jön létre, akkor gróf Bethlen István igen jelentékeny módon kisebbségben marad a nemzetgyűlésen.