Békéscsaba, jul. 31.
A román sajtó érthető izgalommal tárgyalja a gyulafehérvári koronázással kapcsolatos előkészületi munkálatok végrehajtására tett intézkedéseket. A közvélemény nyomott hangulatából a román hivatalos körök arra következtetnek, hogy a rendelkező ünnepségek valami „non putarem” miatt zátonyra kerülhetnek és azokat el kell halasztania.

A halasztás gondolata mind nagyobb és nagyobb tért hódit s annak nyomán a közvélemény izgalma folyton fokozódik. Az eddig eltitkolt vagy mesterségesen elfojtott érzelmek most elementáris erővel utat törnek maguknak és a vezérpolitikusok is nyiltan bevallják, hogy a koronázás határidejének a meghatározása elhamarkodott lépés volt.

Ahhoz a monumentális templom felépítéséhez, melyet a nagyszabásu koronázás és hódítás emlékére Gyulafehérvárt az őszre a románok építeni akarnak, nem elég a rendelkezésre álló idő. Azért hangosan követelik, hogy a koronázást halasszák el 1922. évi május 10-ikére.

A gyulafehérvári magyar templomot Szent István 1003-ban kezdte építeni. Egy ilyen monumentális templom mellé nem lehet és nem szabad egy fehérre meszelt fenyőfagerendákból gipszből,vásznakból és papírmaséból készült templomot építeni.

A színleges érvek háta mögött a jogos aggodalom nyomasztó sulya gyötri az embereket. Az aggodalom kiapadhatatlan forrása másutt fakad s azért nehéz a döntés. A román politikai viszonyok olyan kuszáltak, hogy a király is inkább megszökni szeretne, mint koronázni.