Egységes pártot óhajt a kormány, fegyelmezett, homogén többséget, amelyre nyugodtan építheti fel politikáját és amelyre támaszkodva biztosíthatja programmjának keresztülvitelét.

A gondolat nem uj és nem is eredeti. Valamikor, a mikor még tisztultabb politikai viszonyok uralkodtak nálunk is, a parlamentáris kormányzatnak alapfeltétele volt, hogy az alkotmányosan kinevezett kormány alkotmányos többségre támaszkodhatott csak.

A darabont-kormány éppen azért nem kormányzott nyugodtan, mert nem volt többsége, sőt még komoly gyökere sem a képviselőházban. Igaz, hogy a darabont-kormányzat és az egységes többségi párton alapuló kormányzat között van még egy tertium: a koaliciós uralom. De a multak tapasztalati azt igazolják, hogy a koaliciós kormányoknak minden energiáját, minden becsületes munkáját, törekvését felőrli a koaliciós pártok között minduntalan felmenekülő ellentéteknek az áthidalása.

A koaliciós kormányzat egy kétkaru emelőnek a képét mutatja, egy mérlegét, a melynek mindkét serpenyőjébe féltékenységet, irigységet, vetélkedést, haragot és gyülöltséget raknak a pártszempontok. És ez természetes is, hiszen a koalicióban élő pártok jól tudják, hogy az ilyen politikai vadházasság nem tarthat sokáig, igyekeznek tehát egymás serpenyőjét lenyomni, hogy azután osztatlanul élvezhessék a husos fazéknak minden örömét, gyönyörét. A kormánynak, a mely ilyen többségre támaszkodik, állandóan a mérlegen kell tartania a szemét, nehogy ez a mérleg felboruljon.

Ily körülmények között nem lehet csodálkozni azon, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök fanatikus kitartással dolgozik az egységes kormányzópárt tervén, noha kedvét szeghette volna az a tény, hogy éppen ő hozta össze az egységes kormányzópártot Teleki Pál gróf első miniszterelnökségének küszöbén, azt a kormányzópártot, amelyet a királykérdés néhány hónap mulva ismét alakelemekre bontott.

És itt van az egységes kormányzópárt kutyája eltemetve. Összefogó, nagy, egységes koncepció, kész munkaprogram nélkül nincsen jövője az egységes kormányzópártnak. Azért tehát mindenekelőtt erről kell gondoskodni, jól ki kell választani az egységes kormányzópárt ruhájának szövetét, gondosan ügyelni kell a szabásra, szélnél biztosabb anyaggal kell kibélelni ezt a ruhát, - a gombok majd jelentkeznek maguktól.

Ma szinte önként adódik az egységes kormányzópárt programja, amely nem lehet más, mint a legszigorubb értelemben vett jogrend biztosítása, a királykérdés kiküszöbölése, a társadalmi béke, a jogegyenlőség helyreállítása, gazdasági helyzetünk megjavítása, a munkanélküliség leküzdése, a szociális problémák megoldása, a megélhetés lehetővététele. E programnak a koronája pedig ugyancak nem lehet más, mint – Nagymagyarország!