Két esztendeje, e napon semmisült meg a nemzeti erő sujtó ökölcsapásai alatt a vörös rém és ha két esztendő távlatából most visszatekintünk, akkor látjuk, hogy milyen messze jutott az ország attól a pusztulástól, amely reája várakozott. A nemzet katasztrófájában augusztus elseje volt a nap, amelyen legmélyebbre bukott alá az ország, bünös erők tönkre akarták zuzni a nemzet belső életét és idegen martalócok jöttek nyakunkra, hogy megfojtsanak, kizsákmányoljanak és fölfaljanak bennünket.

Két esztendő mult el azóta, hogy kiürítettük a legkeserübb poharat, a trianoni béke gyászkeretben mára beiktatódott törvény a tudatunkba: hisszük, hogy nem azzal, hogy örök törvény legyen, hanem emlékeztető szó, intő jel a jövendő munkásság, a nemzeti tevékenység nagy föladatai számára. A gyászkeretes törvény riadó minden magyarhoz, jajongó sirám zokog ki belőle, minden magyar lélek aggódó vergődése, minden magyar szív izgalmas magabizása. A trianoni békében mindent odaadtunk, amit erő, fondorkodás és hatalmi vágy elragadhatott tőlünk, de megmaradt számunkra jövendőnk reménysége, törhetetlen bizalmunk annak a nemzetnek életében és jövendőjében, mely feltámadásra, diadalra és teljes egységesülésre hivatott.

Két esztendeje alant vergődtünk a pokol mélységében, vörös rémek tüzes vassal sebezték fájó testünket: két esztendő után alkotó munkára vágyva, itt áll a nemzet, a romok már eltakarítódtak és vágyva vágyakozik minden magyar lélek, hogy visszaszerezze és a régivé tegye a hajdani szép hajlékot.

A régi erőkhöz ujak jönnek. Messze keletről, szomoru rabságból hatvanezer magyar tér haza; hadifoglyaink sorsáról immár végleges a megegyezés.

Baranya hű népe ismét a mienk lesz. Tisza-Maros szögének magyarjai felszabadulnak az idegen járom alól.

S mialatt ujuló erővel, erős elhatározással indulunk az építő munka felé, - a bennünket közrefogó ellenséges hatalmak, a belső kór tünetei között pusztulnak, senyvednek, mert gonosz és pusztító betegséget hoznak magukkal már születésük órájában. A mi betegségünk a gyógyulóé, a lábadozó lázas kitörései észlelhetők már csak közéletünkön. Övék az öröklött betegség, az öröklött kór, a gyógyíthatatlan, a halálthozó.

Két esztendővel ezelőtt már a poklok mélységébe lökték a magyart. Kossuth jóslata azonban valóra igazolódott: Magyarországot még a poklok kapui sem fogják megdönteni.