A fából készült fejősajtár alaposan nem tisztogatható. Finom repedéseiben a tej egy-egy cseppje visszamarad, romlásnak indul s így elrontja, megfertőzi a később belefejt tejet is. A vasedények se teljesen megfelelők, mert a zománc csakhamar lepattog és akkor a vasrészek ott megrozsdásodnak. 

Erősen ónozott bádogból készülnek a legalkalmasabb fejősajtárok. Minthogy pedig a legtöbb baktérium a tehénről lehulló szőrök, bőrkorparészletek stb. útján jut a tejbe, a legmodernebb fejősajtárok többé-kevésbé fedve vannak, vagy pedig szűrővel vannak ellátva; az elsőknél csak csekély nyilás marad s így kevesebb hely a piszok belehullására, az utóbbiaknál pedig a durvább piszkot a szűrő visszatartja.

Ujhelyi tanár megfigyelései szerint a fedett sajtárba fejt tej 1 grammjába csak kb. 23.000 baktérium jutott, míg ugyanazon istállóban a közönséges (nem fedett) fejősajtárok útján nyert tej 1 grammjában kb. 119.000 baktériumot találtak s így e tej sokkal gyorsabban indul romlásnak.

Alakra nézve azon fejősajtárok legalkalmasabbak, melyek tojásdad átmetszetűek; felül, a laposabb oldalukon s kiugró párkányzattal ellátva, hogy a fejő combjai közt biztosan megtarthassa; a fogantyú ívalakú és mozgékony. Ilyen az ú. n. „enzenbergi” fejősajtár.