Alverdes F. mult év folyamán a Szászországi és Thüringiai Természettudományi Egyesületben az igazi gyöngyök mibenlétéről és keletkezéséről tartott előadást, melyen beszámolt erre vonatkozó újabb vizsgálatairól. Az igazi gyöngyök csupán az állati test termékei lehetnek s egyesegyedül csak a Puhatestűek (Mollusca) körében fordulnak elő.

A Puhatestűek sorában azok a fajok termelnek gyöngyöket, a melyek héjaiknak belső felületét fényes gyöngyházréteggel vonják be, ezért nemcsak a kagylóknak, hanem a csigáknak, sőt a Lábasfejűek (Cephalopoda) sorából a Nautilus pompilius-nak is megvan a gyöngytermű tehetsége. A legtöbb és legszebb gyöngyöket az Indiai- és Csendes-óczeánban élő tengeri gyöngykagyló (Meleagrina margaritifera L.) termeli, Európa édes vízeiben pedig a folyami gyöngykagyló (Margaritana margaritifera L.) fejleszt kisebb értékű gyöngyöket.

Ha egy élő kagylót felnyitunk, azt találjuk, hogy a két kagylóhéj belső felületéhez az úgynevezett köpeny símul. A köpeny főleg kötőszövetből áll, felületét pedig egyszerű sejtréteg (egyrétegű hám) borítja. Ennek a hámrétegnek elválasztó működése hozza létre a kagylóhéjat és e hámréteg sejtjeinek állandó tevékenysége biztosítja a héj növekedését is. Gyöngyök csupán csak a köpenyben keletkeznek.

Merőben téves az a felfogás, melyet egyébként még újabb könyvekben is olvashatunk, hogy a gyöngyök a köpeny és a héj közt keletkeznének s ide-oda való gördülés révén kapnák meg gömbalakjukat. Minden gyöngy, legalább keletkezésének kezdetén, egy „gyöngyzacskóban” foglal helyet, a mely nem kötőszövetből áll, hanem a köpenyt bevonó hámréteg sejtjeiből.

Minthogy a gyöngyzacskó sejtjei a köpeny felületét borító sejtekhez hasonló módon választanak el conchiolinból álló gyöngyházréteget, nem csodálkozhatunk, hogy elválasztó működésük eredményeként a köpeny belül olyan többé-kevésbé szabályos alakú testek keletkeznek, melyeket mi gyöngyöknek nevezünk. E gyöngyök föltarthatatlan növekedésük következtében a köpeny felületét megrepeszthetik s a héj belső felületével közvetlen összeköttetésbe juthatnak.

Az eredetileg a köpeny belsejében fekvő gyöngyöt ekkor gyöngyházréteg fogja beborítani, mely a héjhoz erősíti, olyképpen, hogy a gyöngy a héj további megvastagodásakor lassankint a héj belsejébe kerül. Az ilyen héjhoz erősített gyöngyöket héjgyöngyöknek nevezzük; ezek is természetesen igazi gyöngyök, de értéktelenek.

Élesen megkülönböztetendők ezektől a héjgyöngyöktől az ú. n. héfkonkrécziók, a melyek úgy keletkeznek, hogy valami idegen test (kis szemecske, növényi rész, kis állat) kerül a héj és a köpeny közé, ott fekve marad s a héjgyöngyhöz hasonló módon vonódik be ezután héjanyaggal.

Ezen a megfigyelésen alapszik az ú. n. félgyöngyök előállítása; különösen Japánban és Kínában állítanak elő ilyen félgyöngyöket olyképp, hogy idegen testecskéket (gyöngyházanyagból készült félgömböket, viaszból készült budhaalakokat) csúsztatnak az állat héja és köpenye közé, s az ide került tárgyak idők folyamán a köpeny felé néző oldalukon gyöngyházanyaggal vonódnak be. A szabad, vagyis a köpeny belsejében fekvő gömbalakú gyöngyök előállítása ellenben eddig rejtély maradt, pedig épp ezek a legbecsesebbek.