Lambert gróf csak hosszas kutatás és kisérletezés után jutott el a mostani feltünő eredményhez. 1904-ben 12 lóerős Dion-Bouton-féle mótorral fölszerelt bárkáját 36 km sebességgel mozgatta, mi abban az időben nagy dolog volt. 1906-ban szerkesztette meg az első, légcsavarral működő hajóját és 50 lóerős Antoniette-mótorjával 60 km óránkinti sebességet ért el. Végre 1913-ban újra folytatta kísérleteit s a most használatos siklóhajóját szerkesztette meg.

Ez a hajótipus hivatott reá, hogy a gyarmati életet egészen átalakítsa, valamint mindazokban az országokban gyors közlekedést létesítsen, hol a folyókon kívül nincs más közlekedő út. A siklóhajó lehetővé teszi, hogy néhány óra alatt befussunk olyan úthosszaságokat, melyeknek fáradságos legyőzésére azelőtt napok kellettek.

A háború alatt Mezopotámiában pompás sikert értek el vele s a hivatalos jelentés szerint főként Bagdad körül vették nagy hasznát az angolok, Bagdadból Bédzsibe és vissza, 180 mértföldet 5.5 – 6 óra alatt lehetett megtenni félannyi olajfogyasztással, mint a mennyi másféle hajó alkalmazása esetén vált volna szükségessé, Bagdadból Kut-el-Amarába 6 óra alatt futott a hajó és még ugyanazon a napon ugyanennyi idő alatt visszatért Bagdadba. Az Eufratesen tehát kitünően bevált a siklóhajó alkalmazása.

A francziák újabban gyarmataikon rendszeres siklóhajó-közlekedést rendeznek be s ily módon a hosszú és kimerülésig fárasztó utazás helyett gyors és kényelmes utazást tesznek lehetővé.
A hajó szerkezete hosszanti metszetben és  alaprajzban  3. képünkön látható.

Értesülésünk szerint a Nemzetközi Duna-bizottság is megszerzett egy siklóhajót, mely a Dunán fog közlekedni.

Bogdánfy Ödön.