Jupiternek jelenleg kilencz holdját ismerjük. Közülök négyet Galilei fedezett föl 1610. januárius 7.-én. Galilei magakészítette távcsövének ez volt az első eredménye s ezek voltak az első égitestek, a melyet a fölfegyverkezett emberi szemnek megpillantania adatott. Ezt a négy holdat már egyszerű szinházi távcsővel is meg lehet látni. 

Nem úgy van a többi öt holddal, a mi abból is kitünik, hogy fölfedezésük csak a legújabb idők hatalmas műszereivel volt lehetséges. Így az V. holdat Barnard E. E. fedezte föl a Lick-obszeravatóriumon 1892. szeptember 9.-én. Az eddig ismert Jupiter-holdak között ez van legközelebb a Jupiterhez, mindössze 2 12 Jupiter sugárnyira Jupiter középpontjától, tehát másfél ilyen sugárnyira a fölülettől. A Jupiter egyenlítői sugara 71378 km, s így az ötödik hold kerek számmal 178000 km-nyire van Jupiter középpontjától, holott a mi Holdunk 385000 km közepes távolságban van a Földtől.

A Jupiter többi holdjait a fotográfia segítségével sikerült fölfedezni. A hatodikat Perrine C. D. fedezte föl a Lick-obszervatóriumon 1904. december 3.-án, a hetediket ugyanez a csillagász ugyanott 1905. januárius 2.-án. A nyolczadikat Melotte P. fedezte föl Greenwichben 1908. januárius 27.-én, és végül a kilenczediket Nicholson S. B. a Lick-obszervatóriumon 1914. julius 21.-én.

A nyolczadik és kilenczedi hold pályabeli mozgása ellenkező irányban történik. mint a többi holdé. Azt szoktuk mondani, hogy mozgásuk retrográd. Ilyen retrográd mozgást tapasztalunk a Saturnus kilenczedik holdjánál, Uranus négy holdjánál és a Neptunus holdjánál is. Jupiter kilenczedik holdja a leggyöngébb fényű égitestek közé tartozik, mert nagyságrendje a 18-nál is kisebb. Ezért is oly nehéz az észlelése.

Shapley-nek az 1915.-i Jupiter-oppoziczió alkalmával sikerült ezt a kis égitestecskét újból észlelni a Mount Wilson 60 hüvelykes hatalmas tükörteleszkópjával. Ezen újabb észlelések alapján képet alkothatunk magunknak e holdacska pályájáról. Ez a pálya nagyon erősen eltér az ellipszistől, éppen úgy, mint a nyolczadik holdé is. A 298. lapon közölt rajz talán legjobban szemlélteti ezeket a pályákat, melyekhez összehasonlításul a VI. és VII. hold pályája is föl van tüntetve.

A kis köröcskék az oppozicziók helyei. A nyíl a tavaszpont felé mutat. Az egyenes vonalak fölé írt számok a Jupiter középpontjától számított legnagyobb és legkisebb távolságokat jelzik csillagászati egységben (Nap-Föld-távolság.) A VIII. hold közepes távolsága a Jupitertől 325, a IX.-é 344 Jupiter-sugár, (mintegy hetvenszer oly messze, mint a mi Holdunk). E nagy távolság miatt a Nap perturbácziói nagymértékben érvényesülnek, s ezért van a Kepler-féle mozgástól való nagy eltérés.

Nicolson a IX. hold albedójából és szín-indexéből következteti, hogy átmérője mindössze 34 km, és így az ismert legkisebb égitestek közé sorakozik. A Jupiterről mindössze 11-ed vagy 12-edrendű csillagnak látszik, és így messze van attól, hogy emberi szem akár ott is távcső nélkül megláthatná, mert szabad szemmel csak 6-odrendű csillagot láthatunk még.

Dr. Wodetzky József.