Erdős René első nőíróink közé tartozott, ki már 1890 tájt, harminc évvel ezelőtt, más nőírókat megelőzve biztos és új hangon szólt. Kezdő verseiben az élet cifra farsangját énekelte, regényesen lobogó színekkel, többé-kevésbé szabad versekben. Azóta nagy utat járt. 1910-ben megjelentette "Aranyveder" című kötetet, melyben a hamvazószerda remeteségét, a hit szellemiségét és önkívületét hirdette.

1921-ben teszi közzé új kötetét, mely - a két véglet után - az áldott gondé, a gyermeké, az életé, mely mély örömmel és szenvedéssel teljes. Formája a régi, melyet ő hozott: szabad lejtésű sorok, melyek rímbe kulcsolódnak, semmi parnassien pontosság, inkább a romantika szeszélye, az újabb művészet különösebb hatása nélkül.

Csak olykor egy-egy verszáró sorban, egy mondat megismétlődésén ("Neked adom a lelkem, neked adom a lelkem", vagy: "És várom az utak elborulását És végét...") s itt-ott Isten-versein érzik - távolról - Ady. A kitűnő költőnő finoman és hatásosan építi fel költeményeit. Nem ritkán ékesen szóló, a szavak szenvedélye elragadja, kifejti verseit. "Anélkül, hogy a kezem érintenéd kezeddel, Anélkül, hogy a nagy szót kimondanád, Add nekem a lelked. -"

Ez a nyelv - a kemény kötésével, nyelvtani vonzataival - inkább a regénystílre emlékeztet. A líra beszéde laza, kapcsolat nélküli, mozaik-munka, az álombeli szavakhoz hasonlatos. Vagy kimondja a gondolatot, megmutatja a vers magját, ahelyett hogy abból csíráznának ki szavai: "Mert én és a testem már külön élünk." Voltaire a vers ellenpróbájának azt ajánlotta, tegyük át prózába s ha akkor is hiánytalan és szép marad, a vers jó.

Ma tudjuk, hogy az ellenkezője igaz. A forma nem lehet járulék, szerves alkotórésznek kell lennie, mely a költemény tulajdonképpeni értelme, nélküle az egész megsemmisül. Ilyen versek is vannak ebben a kötetben - különösen "A gyermek" és "Az idő rabjai" című sorozatban - és ezek természetesen a legértékesebbek.

Az "Egy perccel alkonyat előtt" lángoló befejezésével remekmunka. "Ám a te gyermeked - ki most álmából ébred A drágakőszemekkel, az aranyfényű hajjal - Emeld föl magasan és mutasd meg az égnek És Isten örömére táncoltasd diadallal Gyönyörű gyermeked, az aranyfényű hajjal!" "Az idő rabja" líraisága meleg és egyenletes. Az "Altatódal" legnemesebb családi verseink közé tartozik, a "Második gyermekem" című - franciás csattanójával - megrázó.

Kosztolányi Dezső