Mint ismeretes, a magyar bútoripar Európaszerte közbecsülésnek örvend és a magyar bútor- és asztalostermékek iránt mindig nagy volt a kereslet. Még a mult évben is igen jelentős rendeléseket kaptak a magyar iparosok és gyárak, a külföldről, főleg Hollandiából és Svájcból. Sok száz millióra rúg az az összeg, amellyel a bútoripar a magyar kereskedelmi mérleg aktív oldalán szerepelt. A korona gyors javulása következtében azonban a helyzet teljesen megváltozott és a virágzó magyar bútoripar igen nehéz helyzetbe jutott. 

Köztudomású ugyanis, hisz több esetben panaszoltuk, hogy a bútorkészítő ipar drága, sőt uzsoraáron volt kénytelen a nyersanyagot a külföldről beszerezni. Most a korona javulása következtében a drága termelési költségek visszatérítést nem nyerhetnek, mert a közönség tartózkodik a vételtől és a külföldi árak is hanyatló tendenciát mutatnak. A magyar bútoripar exportképessége megszűnt, mert a külföld a drágább koronán már nem tudja megvásárolni drága nyersanyagból készült bútorainkat. 

A belső, és a külső piac teljes üzlettelenségének természetes következménye, hogy a legtöbb helyt üzemredukcióval kellett élni. A hanyatló árak mellett igen nagy nehézségekbe ütközik az úgynevezett kommercárúk értékesítése, amelyből igen nagy készletek vannak. Az áresés általában 25-30%-ra rúg. A műbútoroknál az áresés valamivel csekélyebb mérvű, mert a fölös készlet kisebb. Fokozza a bútoripar üzlettelenségét az is, hogy nincs lakás és így azok, akik ma megadnák az árat, nem képesek berendezkedni. 

Mindezek folytán a bútoripar – a textilipar mellett – talán a legválságosabb helyzetbe került és a kormánynak intézkedni kellene, hogy ez iparágon segítsen és a munkanélküli kisiparosokat közszállítási munkával támogassa. Súlyossá teszi a helyzetet az, hogy ha egy kisiparos 3-4 kész szobával rendelkezik, amelyeket értékesíteni nem tud, úgy évek munkájának gyümölcsét veszti el azon, amit a drága nyersanyagba befektetett.