A Győr-Sopron-Ehanfurti vonalon fosztogatták a podgyászokat - Miből vett a vonatvezető házat?

Nemrégiben De Marchi Hilda, Eszterházy Pál herceg családjánál alkalmazott nevelőnő, Sopronból Budapestre utazott. Mikor megérkezett, rémülten vette észre, hogy az utazó bőröndjéből 100,000 korona értékü holmi eltünt. Ezt azonnal bejelentette a Győr-Sopron, Ebenfurti vasuttársaság igazgatóságának és a budapesti főkapitányságnál feljelentést tett ismeretlen tettes ellen. A vasuttársaság házi nyomozást inditott, mely azonban eredménytelenül végződött- a főkapitányságon két ügyes fiatal detektiv kapta az ügy aktáit. Azonnal elutaztak Sopronba, mert már előzőleg igen sok hasonló természetü följelentés történt. Nyomozásuk azonban nem vezetett eredményre, míg végre egy szerencsés ötlet kezükbe adta a rejtély megoldását. Feladtak ugyanis Sopronban egy kosarat és ráirták:
Értéke 600,000 értékü korona
Vigyázat törékeny!
Győrben megnézték a kosarat: fel volt törve és a még ragadó festésen pompás ujjlenyomat fénylett. Rögtön elővették a vasút kisérő személyzetét. A legjobban Ohr István vonatvezető tiltakozott, de a detektivek mégis megmotozták. Egy zsákvarrótüt, egy harapófogót és állkulcsokat találtak nála.
- Minek ez önnek vonatvezető úr?
- Kérdezték tőle
A meglepett ember dadogva válaszolt:
- Kérem…..a csomagok néha kibomlanak …..azokat szoktam összevarrni, hogy – ne lopjanak belőlük.
A detektivek előállitották Ohrt és Fácán utcz 12. alatt lévő saját házában házkutatást tartottakm mely meglepő eredménnyel járt. Megtalálták De Marcht Hilda és más károsultak elveszett holmiját.
A házkutatás alatt Ohrné erélyesen tiltakozott:
- Kérem az uram tekintélyes polgár, milliós vagyonunk van. Ő csak nem tolvaj!
A nóta vége sablónos. Ohr Istvánt és feleségét bezárták. Azonban az érdekessége ennek az ügynek az, hogy Ohr 14 éve állandóan lopkodott és sohasem veszett rajta. A lopott holmikat Bécsben értékesitette és a pénzt takarékpénztárban gyüjtötte. Vagyont szerzett tolvajlásaival és ez a vagyon jólétet, a vagyonos polgárnak kijáró tiszteletet és megbecsülést biztositott Ohr Istvánnak.
A soproni polgárok pedig hihetetlenül csóválták fejüket:
- Der anstandige Mensch! Wer hattle es geglaubt? (a.)