Több adat szól arról is, hogy a kőszáli kecske ( Capra ibex L. ) lakója volt Kárpátainknak. Nevezetesen Dr. Róth Samu a lőcsei Justus-család krónikája alapján közli, hogy 1517-ben egy küldöttség ment Budára, mely a többi között a pécsi püspöknek és a palatinusnak egy-egy kőszáli kecskét ( Steinboch ) vitt ajándékba.

Bielz E. Albert közlése szerint 1815-1817 között a Fogarasi és Árpási havasokon egyesével még élt. Mojsisivics azt mondja, hogy az 1829-30-iki téle Szombatfalva mellett Kaprarácsa-szurdokban az Árpáson több példányt ejtettek el. Petényi S. J. irja, hogy 1843-ban oláh parasztok Nagyszebenbe hoztak egyet a vásárra, melyet Bielz Mihály ( Albertnek az apja) és Szász Ferencz ( kincstári tiszt ) látott, sőt húsából evett is.

Bielz M. még azt is közli, hogy egy hunyadmegyei malomvizi zergevadász állitása szerint a Retyezáttól nyugatra, a Vurfu-Negruhegy vidékén még mindig ( 1850 ) élnek egyes kőszáli kecskék, melyeket néha láthatni, midőn az ottani tavakhoz inni jönnek. Zavadzky A, egy tátrai erdésznél maga látott ilyen vadkecskebőrt, és azt mondja, hogy a kőszáli kecske, melyet néhány évvel ezelőtt a Központi Kárpátokban még „gyakran láttak, ma ( 1840 ) már ritkaság”.

A Lomiczi-csúcs délkeleti oldalán fekvő Kőpataki-tó, ott helyi néven Steinbachsee, régi neve az 1770. év előtti okiratokban Steinbocksee volt s bizonyára a környéke dús alpesi rétjén tanyázó kőszáli kecskéktől kapta volt nevét. Igaz, hogy egynémely adat ellenében fölmerül a kétség, a mi már Petényi-t is háborgatta biztos megállapitásában, vajjon nem zavarták-e össze és nem cserélték-e föl a zergét a vadkecskével: mindamellett nem kételkedhetünk, hogy ez az érdekes állat Magyarország hegységeinek lakója volt.

Határozottabb adataink vannak az európai bölény ( Bison bonausu L.) életéről Magyarországon. Egyes magyar és szláv helynevek ( Belényes Biharban, Belány Gömörben, Bölön Háromszékben, Zuberecz, Zubrohlava Árvában, Zubratin Zólyomban stb.) és különböző táji szójárások szerint módosuló elnevezései ( bölöny, böliny, belény, belénd, bedény begyén, begyin, begye stb. ) nemcsak nagy elterjedéséről, hanem közismert voltáról is tanusokdnak.