Sem a nemzetgyülésnek, sem az államfőnek tekintélyét nem emelte az, hogy oly sokáig huzták és mégis oly sokat tették szóvá a kormánynál jogkör kiterjesztésének kérését. Itt nemcsak a kormányzó tekintélyéről, de elsősorban magának a nemzetgyülésnek a tekintélyéről is van szó, mert sem a nemzetgyülés, sem az abból kikerült kormány nem lehet erős, ha nincsen meg az irányításnak a teljes biztosítéka, ah nincsen meg – mondjuk meg őszintén . a házfelosztási jog, amely végeredményében szabályozza a nemzetgyűlésnek a munkáját.

A királyság kérdése

Azt mondják, hogy az országban nem lesz addig jogrend, amig koronás király nincs. Magyarország monarkikus állam, Magyarországnak királya lesz, annak a királynak a tekintélyét ne csorbitsuk előre korteskedésekkel. Már pedig, ha azt mondjuk, hogy jogrend addig nem lesz, ez egyrészt csorbítja a király tekintélyét, másrészt a kormányzóét, végül csorbítja a nemzetgyülés tekintélyét is. Nekünk a királykérdést nem szabad ugy könnyelmüen belevetni a dolgokba, azért, mert így más kérdést sem fogunk komolyan megoldani, egyszerüen korteskedéssel.

A másik momentum a belrend kérdése. A belső rend helyreállott s a kormánynak meg is van az ereje és a képessége, hogy ezt megóvja, és a békés polgárok jogbiztonságát biztosítsa.

A harmadik kérdés az alkotmány reviziójának kérdése. Az én nézetem szerint ez a három momentum az, amely határt szab, azaz időpontot szab annak, hogy a királykérdésnek személyi részével foglalkozzunk. Az alkotmányreviziónak egyik része a parlamenti revizió kell, hogy legyen, amely elsősorban a választójog végleges formájának a megállapítása, a felső kamarának megfelelő reorganizációja. Hiszen itt felmerül egy kérdés, egyebektől eltekintve, ami azt hiszen, az ország tulnyomó többségének a véleménye, hogy a magyar király csak magyar lehet