Térey Sándor - Feltámadás
Költemény. - Singer és Wolfner kiadása. Budapest, 1920.
Mikor ezt a kis könyvet először olvastuk végig, gyorsan és egyfolytába (mert muszáj így olvasni, ha belekezdtünk), valami fájdalmas és színes zavar marad meg utána, mint mikor kínos, szép és zavaros álomból nyitjuk szemünket és egy percre visszagondolunk az álom kavargó tarkaságára. A harmónia érzése messze van tőlünk és nyilván messze van a költő szándékától is.
Egységes szerkezet, mely mint az épület vasvára fogná össze ezt a hat éneket, nincs ebben a kis könyvben. Valami lüktető láz érzik meg az egészen, mely nem ér rá komponálni. Nem építőművész dolgozik itt, hanem láva szakad fel a szemünk előtt, hirtelen szeszélyes tájképekbe fagyva. A műfaján hiába gondolkozunk, semmiféle műfajhoz nem tartozik. Talán leginkább lírai rögtönzésnek lehetne mondani. "Írtam 1919. március-augusztus hónapokban", a költő is szükségesnek tartja megjegyezni a mű végén.
Ezek a feledhetetlen, szomorú, zavaros lidércnyomásos hónapok teremtették ezt a hat éneket a maguk képére. Voltaképp lírai költemények gyűjteménye, melyeknek egymást érő kerete is lírai költemény. Magyarország eldarabolása, különösen Erdély elvesztése inspirálnak lázas elégiákat.
A költemény Párizzsal kezdődik s az első három ének, tehát a mű fele, tele van párizsi képekkel. Első olvasásra elbámulunk: miért Párizs? A másodszori nyugodtabb olvasásnál jön rá az ember: Párizsban ül a békekonferencia és lélekben oda megy a költő:
"Páris, Páris! csurog arcunkról
A köny s a vér, együtttfolyó,
Jöttem, hol itélnek sorsunkról..."
Az ítélet városában keserű fantazmagóriák jelennek meg előttünk lázas képekben. Megjelennek a Szajnán, kísérteti hajón, a magyar géniuszok: A Névtelen Jegyző, Csokonai, Berzsenyi, Katona, Arany és végül Petőfi árnya indul vándorútra a költővel és hordozza meg Magyarország megszállt vidékein, ahol idegen bitorlók dőzsölnek azokon a helyeken, melyekhez a magyarság legszebb tradíciói fűződnek. De keserűsége csak a jelennek szól. Ha a jövőre gondol, kemény dac és törhetetlen remény szól a versekből.
Az egész műnek ez a siető, lázas jellege minden kis részében megvan. A színes képek (a szerző legfőbb ereje ezekben van) gyorsan követik egymást, felvillannak, eltűnnek a simára gördülő versek ütemes rohamában, a messze zengő rímek hullámverése közt. A francia romantikus festők erős színeire gondol sokszor az ember: itt-ott mintha Delacroix égő színei ütköznének ki a rajznak elhanyagolt vonalai közt: színfoltokkal dolgozik, a nagyobb nyugalmat és koncentrációt igénylő rajz nem érdekli.
Ami bizony kár. Talán innen van az, hogy a fantasztikus vízióknak erős benyomásokat keltő ábrázolásával szemben kevésbé szuggesztív, mikor az Alföld nyugodt parasztját és a mezei munka nyugodt harmóniáját énekli.
Az úgynevezett "irredenta irodalom" azon termékei között, melyeket ismerek, eddig ez a legművészibb. Csak ritkán esik bele abba a hibába, amely egyéb irredenta verseknek sokszor egyedüli tartalma, hogy a kész szimbólumok egyszerű felemlítésével akar hatást kelteni. Ez pedig a művészetben nem elegendő.
Az egyszerű polgártól elég, ha kitűzi házára a nemzeti színű zászlót: a művésznek nem elég azt kitűzni, még valami, még sok minden kell, hogy a szimbolizált érzelmet a kellő fokra hevítsék az olvasóban. De ez a hiba csak itt-ott esik meg Téreyvel, e munka túlnyomó nagy részében friss képek, új színek, szóval új szimbólumok izgatják a fantáziánkat.
Térey Sándornak sok szép verse jelent már meg a Nyugatban, ezekre a régi versekre akarom felhívni a közönség figyelmét, de a költő figyelmét is. Ne higgye, hogy azok kevésbé irredenta versek. Minden magyar vers irredenta vers, akármiről szól is.
A magyar irodalom bizonyára egyike a leghatalmasabb és legalkalmasabb szálaknak, melyek az elszakított részek magyarságát hozzánk fűzhetik. Minden igaz magyar író az irredentát szolgálja éspedig annál jobban, minél magasabb színvonalú az az irodalom, amit csinál. Minél nagyobb elmélyedéssel, minél nagyobb művészi erőfeszítéssel, minél tökéletesebb verseket fog írni Térey Sándor, annál jobban fogja szolgálni a magyarság ügyét.
Nagy Zoltán
.jpg "Hazatérő kivándorlók")
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!