A közelmúlt idők ugyancsak kevéssé kedveztek komoly művészi vállalkozásoknak. Mindamellett legkevésbé sem voltunk híjával újonnan alakuló, főleg iparművészeti vállalkozásoknak, csak sajnos, az eredmény annyira gyatra, sokszor még a dilettantismus jóhiszeműségével sem menthető, hogy máris megpecsételte legtöbbnek a sorsát.

Ilyen körülmények között kötelességünk, hogy regisztráljuk azt a ritka jelenséget, hogy őszinte idealizmusú fiatalemberek nem nézik, érdemes-e, lehet-e ebben az országban, nem kérdezik, kell-e ennek az országnak, hanem egyszerűen lerázzák magukról az örökös katonáskodás, a zavaros viszonyok semmittevésének penészét, dolgoznak és vesződnek és alig nyolchónapos munkájuk eredményével már megjelennek a Keleti Árumintavásár egyik üvegszekrényében: a szemlélő őszinte örömére.

Munkájuk jó és pontos. Az iparművészet nagy adókat ró a művész egyéni szabadságára, az anyag technikailag prepotens és ha újabban kapható is bizonyos zsonglőr bravúrokra, vigyázni kell vele, mert kényes. Nincs művészet, melynél akkora volna az a bizonyos "Reibungskoeffizient", melyről Riegl beszél, mint éppen az iparművészetnél, mert itt nemcsak erőt, itt alázatosságot is kíván. A "Dekoráció" munkásai pedáns iparosok és alázatos művészek. Sohasem lépik át az anyagszerűség határait.

Inkább még kevesebb újat, de amit mondanak, azt nagyon jól mondják. Más időben a művészet ilyen önfeláldozása talán mint igénytelenségi, szegénységi bizonyítvány hatna, de ma, mikor az expresszionizmus egyetlen problémájúsága mindenfelé a csakis-magunk kifejezését harsogja, jól esik látnunk ezt a kis társaságot, amely belefelejtkezik a legkülönbözőbb technikai feladatokba, talán nem is sejtve, hogy valamely könyvbekötési módozaton vesződve, önmagát dolgozza.

Az öntudatos, akarnok expresszionista, ha nem egy Kandinsky, Marc, vagy Uitz-féle zseni, könnyen elveszti az őszinteség útját, míg a végeredményben talán "nem-is-fontos" problémákon rágódó művész-mesterembert éppen öntudatlansága őrzi meg azon az úton, mely saját magához vezeti. Innen a naturalizmus örök felfrissítő ereje, melyet hiába támad az újabb művészgéniuszok körül keletkezett és főleg a németeknél nem kis részben felelőtlen és szennyirodalom.

A "Dekoráció" vállalat tárgyi odaadása máris megteremtette első eredményként alkotásaiban a teljes egységet az ipari és művészi szempontok között, nehéz volna meghatározni, hol végződik náluk az ipar és hol kezdődik a művészet. Kiállításukon a könyvkötészet legtöbb ága képviselve van. Az ízléses bőrkötések, dús aranyozások vagy a bőrmetszés és domborítás előkelően tompított színei egyaránt megérdemlik figyelmünket.

Első helyen kell megemlítenünk Huttor Ignác rajzolt könyvtábláit: így a művészi Ady-kötet kollekciót, melyben talán a Vér és Arany tervezete a legérettebb. Kitűnően sikerült a Himfy dalok könyvtáblája raffináltan ártatlan szentimentalizmusával. A bőrmunkák és gyöngyfűzések Páder Emma, az aranyozási tervek, kézírásos címlapok Tőtőssy Edit kezei alól kerültek ki.

Érdekes az utóbbinak kis kézírásos könyve: Baudelaire Poéms en prose-a. (Értesülésünk szerint a vállalat a Lafontaine-társaság útján ilyen kézírásos könyvek párizsi piacra dobását tervezi.) Kiss Ágnes az ősi jávai batiktechnikát kezeli nagy hozzáértéssel, míg Major István az ötvös munkálatokkal foglalkozik.

A vállalkozásnak, melynek vezetője és lelke Kiss Erzsi iparművész, komoly jövőt, talán hivatást is jósolhatunk. Az együttműködés még annyira fiatal, hogy természetesen egységesen kifejlődött irányról nem beszélhetünk, de hisszük, hogy ez sem fog elmaradni, annál inkább, mert a vállalat tanfolyamot is tart és a tehetségesebb tanítványokat bevonja működésébe.

Tóth Aladár