A trianoni békeszerződéssel megcsonkitott, tönkretett Magyarország elviselhetetlen sorsa az utolsó évtizedben izmosodni kezdő és életrevalóságáról, megbizhatóságáról lassankint világhirre szert tett magyar kereskedelemmel együtt sulyosan érintette a közvetitő kereskedelem képviselőit, a kereskedelmi utazókat is.

A béke éveiben mintegy 3000-6000-re rugott a hazai földet és a szomszédos országokat bejáró utazók száma, ma pedig alig 300-an vannak, a többi pedig jórészt más foglalkozást keresett. 

A kereskedelmi utazók egyetlen hivatalos szerve a „Magyarországi Kereskedelmi Utazók Országos Egyesülete” a normális állapotok visszatértével ujból fokozott erővel kezdte meg a munkát, hogy segitsen a megmaradt Kismagyarország gazdasági életének talpraállitásában és a megszállott területekkel, valamint a külfölddel való kapcsolat fokozásában és megerősitésében. 

A Hétfői Hirlap munkatársa beszélgetett az egyesület alelnökével, a ki a következő érdekes dolgokat mondta el: 
– Az egyesület, – amelynek tagjai nem ügynökösködéssel, hanem kizárólag képviseletekkel foglalkoznak, – főcélja az, hogy Bécs kezéből, ahol ma még ugyszólván gócpontja van a kelet-nyugati közvetitő kereskedelemnek, Budapestre hozhassa át a hegemoniát, amely földrajzi fekvésénél fogva egyedül predesztinált erre a szerepre.

– Éppen ezért állami támogatással kapcsolatot létesitettünk az angol, francia, német, olasz és cseh kamarákkal, ami azt célozza, hogy önálló képviseletek fölállitásával elkerüljük az eddigi bécsi vezérképviseletek utján való beszerzés szükségességét. 

– Ma még, sajnos, csaknem minden importált árut Bécsen át másodkézből kapunk, aminek oka a többi államokkal való lehetetlenül nagy valutáris differencia. Közvetlenül árut ma még csak Olasz- és Csehországból kapunk, igy leginkább textilnemüeket, füszer- és gyarmatárut, továbbá üveg- és porcellántárgyakat, legutóbb tekintélyes mennyiségü cukrot is kaptunk Csehországból.