Tisza István gróf halálának második évfordulóján nagy és előkelő érdeklődés gyült egybe a Nemzeti Társaskör nagytermében. Az emlékülésen a német követség képviseletében Thermann báró követségi tanácsos is megjelent. Jelenvoltak továbbá Wlassics Gyula báró, a közigazgatási biróság elnöke, Horthy István tábornok, lovassági főfelügyelő, Beniczky Ödön volt belügyminiszter, Nádosy Imre főkapitány s közéletünk számos régi kiváló alakja, köztük a volt Tisza-kabinetnek csaknem minden tagja.

Az emlékünnepet pontban délutáni 5 órakor Beöthy Zsolt nyitotta meg:
- Ebben a teremben, ahol Tisza István emlékünnepét üljük, ezek a falak még visszahangozzák Tisza István szavát. Nevét, eleste után két esztendővel, visszahangozza már hegy és völgy széles a hazában.

- Az emlékbizottság arra egyesült, hogy az ő kultuszának terjesztésével elérjük, hogy minden magyar sziv visszhangozza az ő igéjét: a bölcs, áldozatkész, az egyenes, a bátor, az önzetlen hazaszeretet igéjét.

Utána Rákosi Jenő mondta el nagyszabásu ünnepi beszédét:
„Tisza István szelleme támaszthatja fel Magyarországot!”
- Másodszor gyülekeztünk ma itt e teremben össze kegyeletet gyakorolni. Énnekem ez nem egyszerü kegyeletes emlék ünnep egy férfiuért, akinek daliás alakjában egy nemzet roskadt össze; rám nézve ez a nap egy teremtésnek a második napja. Magyarország ujjáteremtésében lőn ma este és reggel második nap.

- Mert bizony mondom én tinektek, hogy Magyarországnak sohasem lesz többé feltámadása, hanem abból a tüzből, amely őbenne oltatott ki. Sohasem lesz felébredése, hanemha abból a lélekből, melynek házát az ő testében rombolták le. És sohasem lesz a sötétségnek és világosságnak elválasztása, a mi éjszakánkban, hanemha attól az erőtől, amelyet tolvajok nagy szövetsége kilopott az ő hatalmas agyából.

- Hirdetni kell, hogy ebben az országban elsőbben föl kell támadnia Tisza István gróf szellemének, erkölcsének és jellemének, hogy föltámadhasson az ország. Mert ezt a nemzetet nem mások tiporták le. Mások csak rátették rabtartó kezüket, minekután maga a nemzet letiporta önmaga önmagát.

- Vannak akik, ha elsötétül a nap, a vak éjszakában, a maguk testéből világitanak. E kiválasztott kevesek közül való volt ő is.

- Világított, mert lobogott benne a magyar hazaszeretet szenvedelme. Égett benn a bölcs megfontolás fáklyája, izzott benne a próféta ihlete, tüzelt az atya szeretet és szikrát hányt a jó fia hűsége: mert ő egyben atyja és fia tudott a nemzetnek lenni.

- Tanui, hallhatatlan tanui erre szavai és cselekedetei, élete és halála. Nem politikáról van itt szó. Nem politikának kell itt föltámadnia, hanem az ő szellemének. A nemzet Géniuszától fogant és született szellem ez, amely históriánk nagyjaiban alkotólag égett és amelyet ő benne egy korcs, megtántorodott, elvetemedett nemzedék próbált megölni.

- Nem hívom e percben tetemre a gyilkosokat. Az emberiség salakjában minden időben tenyészik a gonosztevők fajtája. A lelkiismereti furdalás parázsát és az orgazdák agyvelejébe szeretném plántálni, mert nekem a tolvajnál, a bérgyilkosnál ezerszer nagyobb bünös az orgazda.

- Nem az a rettenetes hogy megölték, hanem: hogy hogyan ölték meg. Parádés fölvonulással, száguldva a főváros népes utcáin,mintha lakodalomra mentek volna kiszámított, lerajzolt terv szerint, velük a rendező, mintha szinielőadásra készültek volna.

- De nekem az sem a legborzasztóbb, hogy megölték és hogy miképpen ölték meg, hanem az, hogy egyáltalán megölhették.

- Ezt csak az elemeire rothasztott közszellem mellett lehetett elkövetni. Mielőtt e véres tettre indulhattak volna a gyilkosok, előbb egy még nagyobb gyilkosságot kellett elkövetniök: meg kellett ölni e nemzet lekiismeretét, a nemzet önérzetét. Csak azután indulhattak el megölni a férfiut, akiben Magyarországon a legelevenebben ült, a legfélelmetesebben lüktetett a nemzeti lelkisimeret, a magyar öntudat és a nemzeti állam hite.

- A bün gyors. Az osztó igazság pedig sánta és lassu. De a megrontó igazság mindig eléri a gyorslábu bünöst. Hogy most is ugy legyen, az a magyar biróság és a magyar állam feladata és becsülete. A tüzből, amelyet őrizünk és ápolunk, a mi dolgunk meggyujtani azt a fáklyát, amelyet gonoszul eloltottak. A mi dolgunk feltámasztani azt a szellemét, amelyet Tisza István személyében eltettek láb alól; a mi dolgunk ezzel feltámasztani halottaiból Magyarországot.

- Hivjuk Tisza szellemét au államférfiak számára; hivjuk Tisza keresztény hitét, türelmét és szeretetét mindenki számára; hívjuk Tisza István férfiuerejét a nemzet számára.

- És halála emlékét idézem, amellyel mindezeket megpecsételte, nekünk testamentomba tett, hogy ettől, ebben és ezzel ujra éljen Magyarország. A hossza élénk tetszéssel és lelkes éljenzéssel fogadott egyszerü beszéd után.

Horánszky Lajos, Tisza István gróf kiváló életirója emelkedett szólásra és készülő munkájából egy terjedelmes fejezetet olvasott föl „Tisza István és a világhábor” címen.
Élénk tetszéssel és tapssal fogadta a közönség a nagyérdekü fejtegetéseket.