A magyar gazdának sok megpróbáltatásban van része.
Alig multak el az idegölő és romboló forradalmi évek, alig takarodtak ki az ország egy részéből az idegen rabló hordák, máris újabb veszély fenyegeti nemzeti vagyonunk legfejlettebb kincsét: szarvasmarhaállományunkat.

Ugyanis az orosz bolsevizmus letarolt a gazdag Oroszországban minden kulturát, megsemmisített minden közigazgatási szervezetet és így felfüggesztette az állategészségügyi rendészetet is. Csak így történhetett meg, hogy a keleti marhavész ázsiai fészkéből Oroszországon keresztül Európa szivéig hatolhatott. Híre jár, hogy már Lengyelországban is Galiciában szedi áldozatait. 

Minden erőnkkel meg kell akadályoznunk azt, hogy e vész határainkon átlopódzon, mert nyomában hihetetlen veszteség és pusztulás jár. Számolnunk kell azzal, hogy a mi nemesebb állatainknak mindegyike megkapná a súlyos betegséget. Az eddigi tapasztalatok szerint pedig 100 beteg állatból csak 4-5 gyógyul fel hírmondónak. 

A földmívelésügyi miniszterium állategészségügyi osztálya és az egész állatorvosi kar ébren őrködik, hogy a ragály be ne törjön a Felvidéken vagy Erdélyen át. De minden éberségük kárba vész, ha a gazda-társadalom nem jön tudatára annak, hogy óriási katasztrófa fenyegeti vagyonát és nem tesz meg ennek elhárítására minden tőle telhetőt.

A gazdáknak kötelessége tartózkodni olyan marha megvásárlásától, melynek eredetét nem ismerik, amely talán a veszedelmes vidékekről csempészek útján jutott át a határon. Ugyanis az ilyen állat – még akkor is, ha gyógyultnak látszik – magában hozhatja a betegség csiráit s így a mi egészséges állatainkat is megfertőzheti. Necsak magunk tartózkodjunk ilyen bizonytalan származású állatnak megvételétől, hanem tartsuk vissza ettől gazdatársainkat is, kik talán nincsenek a veszély nagyságával még tisztában.

Továbbá tartsuk lelkiismeretbeli kötelességünknek a belső okokból származó betegségeket az előljáróságoknál bejelenteni. Lázas (étvágytalanság, hideglelés, sok víz ivása, elgyengültség) betegséget, de különösen a gennyes-véres orrfolyásban, véres nyálzásban és gennyes-véres hasmenésben megnyilatkozó betegségeket egy percre se titkoljuk el, hogy a hatóság kellő időben tudomást szerezhessen róla és – ha keleti marhavész lenne – teljes kártalanítás mellett kiirthassa a beteget. Csak így lehet elejét venni a gyorsan tovább terjedő országos katasztrófának!

Aki pedig a bejelentést bármi okból elmulasztja, az semmiféle kártalanításban nem részesül, sőt szigorúan meg lesz büntetve. És méltán, mert hiszen könnyelműségével a többi gazdának és az országnak milliárdokra menő károkat okoz.