A burgonya helyes téli eltartásáról
Irta Bittera Miklós dr.
Ha a burgonyát jól akarjuk télen át eltartani, sohasem szabad szem elől téveszteni azt, hogy az élő szervezet. A vizsgálók pontos megfigyeléseikkel megállapították, hogy a gumó a téli eltartás közben lélegzik, azaz a levegőből élenyt vesz föl és szénsavat lehel ki. Ez a szénsav mérges gáz, mely ha a kupakban fölhalmozódik, onnan eltávozni nem tud, a burgonyagumót megöli és az megfullad.
Az ilyen elhalt gumó azután megrothad és ez a rothadás átterjed a még egészséges gumókra is. Ezzel az életműködéssel függ össze az, hogy a burgonya legértékesebb tartalma, a keményítő a tél folyamán megfogy, egy része cukorrá alakul át, a burgonya megédesedik. Miután ez a folyamat csak bizonyos hőfoknál játszódhat le, az eltartásnál ügyelni kell arra, hogy a burgonya föl ne melegedjék. A túlságos hidegtől, fagytól is védeni kell a burgonyát, mert a megfagyott gumó szintén elhal, elrothad. A rothadási folyamatot a nedvesség csak elősegíti, azért a benedvesedéstől is óvjuk meg a burgonya elraktározási helyét.
Száraz, fagymentes, jól szellőztethető legyen az a hely, ahová a télire szánt burgonyát eltesszük.
Legjobb volna erre a célra egy 2-3 méternél nem magasabb sötét pince, ahol a burgonyát, nem túlvastagon beöntve igen jól eltartanánk. Miután azonban legkevesebb gazdának van akkora nagy pincéje, hogy abba az egész burgonyatermése elférne, lássuk tehát, hogy elvermelve mennyire tudunk a helyes eltartás kívánalmainak eleget tenni.
A burgonyasánc helyéül mindig a szérűskert vagy burgonyaföld emelkedettebb, magasabban fekvő részét válasszuk, hogy a talajvíz be ne nedvesíthesse azt és az eső, hólé onnan lefusson. Itt azután keletről nyugat felé haladó irányban kiássuk a sánc fenekét. Ezt az irányt tartva be, a sánc oldalát süti a déli nap és így a gyenge téli napsugarat is fölhasználhatjuk arra, hogy a túlságos kihűléstől is megóvjuk a burgonyasáncunkat.
Maga a verem 15 cm.-nél ne legyen mélyebb, mert a földbe sülyesztett burgonya erősen fölmelegszik és a verem szellőzése sem lehet jó. A sánc kiásott fenekének oldala rézsútos legyen. Mielőtt a burgonyát behordanánk, a sánc hoszszában lécekből összerótt csatornát fektethetünk. Ez is a szellőzést fogja szolgálni. Másfél méternél szélesebb feneket fogni és a burgonyát egy méternél magasabbra fölhalmozni nem szabad, mert különben erősen fölmelegszik és át nem járhatja a levegő.
Eleinte 10-12 cm-nél vastagabb földet ne rakjunk a sáncra.
Ha erősebb fagyok állnak be, vastagítsuk a takarót. Szokás ilyenkor az első földrétegre újra szalmát borítani. Ez ellen kifogást tenni nem lehet, de már az, hogy burgonyaszárral borítják be a csak vékony földdel takart sáncot, eléggé nem rosszalható. A különböző burgonyabetegségeknek a burgonyaszáron tanyázó csiráit a beszivárgó víz rámoshatja a burgonyára és így azok elterjedését mozdítanánk elő. Erre a második szalma takaróra ujabb földréteg kerül, úgy hogy az egész befedés 60-70 centiméter vastag legyen. A betakarásra szükséges földet úgy nyerjük, hogy a sánc körül árkot ásunk.
Sokhelyütt látjuk azt a szokást, hogy a sánctakarót tavasszal részben lehúzzák, megvékonyítják. Ez határozottan rossz. A földrétegnek az a rendeltetése, hogy az elvermelt burgonyát a külső hőmérsékletingadozásoktól megóvja. Télen ne engedje megfagyni, de a meleg tavaszi napsugarat is vissza kell tartania, mert a fölmelegedett burgonya kicsírázik.
Abból, hogy a burgonyagumó élő növényrész, természetesen az is következik, hogy csak egészséges és sértetlen, kapával meg nem vágott gumót szabad bevermelni. A beteg, sérült gumó könnyen megrothad. Legjobb az ilyet azonnal föltakarmányozni.
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
.jpg "Hazatérő kivándorlók")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!