A szén és a só mély aknák és tárnák hajtása révén kerül a felszínre. Leásnak egy kutszerű mélyedést s egészen addig, amig a keresett anyagot, mondjuk a szenet a föld mélyéből elérik. A kut fenekén azután megkezdik a szénréteg kidolgozását, azaz a kutfenéktől jobbra és balra tárnákat tolnak előre. Ha a szénterületen a szénréteg fekvése már megvan állapítva, akkor előre meghatározott terv szerint épitik a tárnának, amelyek a föld alatt sokszor több száz méter mélyen valóságos labirintust alkotnak.

– Maga a szénbányászat az anyagából kifolyólag, a többi föld alól kiveendő anyag pedig a tárnákban, a földben rejlő levegő és gázok következtében ezer és ezer veszélyt rejt magában. A bánya réme (ezzel a szóval is nevezik – bányarém) a bányalég. Ez igen veszedelmes, gyulékony gáz, mely száraz állapotban is halálos, belégzés esetén. A bányalég mindenféle bányában előfordulhat, leggyakrabban a szénbányákban.

Ez ellen szellőző-aknákkal védekeznek s a bányászok robbanás ellen szerkesztett „Davis”-féle lámpákkal járnak le a tárnákba. Hatalmas gépek szivják a bányákból a mérges levegőt s szorítanak be helyébe friss ózndusat. A bányaveszedelem másik nagy tényezője a víz. Ha valahol a tárnában földalatti vízforrás tör elő, az rombol, ledönti a tárnák oldalait támasztó ducokat, a tárna bedől, s elzárja a menekülés utját.

Nem kisebb veszedelem a tűz, amely ugyancsak a tárnákban levő faanyagot támadja meg, s éppen olyan végzetes lehet a bányászokra, mint a víz, vagy a bányarém. Ritkább, de mert hatásában talán a legborzalmasabb, különös figyelmet érdemel a földrengés, amely ugyszólván egy pillanat alatt dönti halomra a földalatti város utcáit, kizárva minden lehetőségét a menekülésnek.

A bányaberendezések évszázados fejlődésében ma már minden lehető gépezettel vannak ellátva. Liftek, amelyek az aknákban közlekednek, szivattyuk, amelyek vizet huznak, vizet lövelnek, ha tűz van, levegőt szívnak ki, ha az mérgező, s frisset adnak a föld hangyaműveseinek. A tárnákban kis vasutak járnak, villannyal világítanak és minden embert mentő és védőkészülékkel szerelnek föl. Amerika és Anglia rendelkezik a legtökéletesebb bányavédelmi berendezéssel.

Ezeknek a kezelésére külön iskolák vannak, s ezt az iskolát minden bányásznak meg kell járnia. Itt például egy bridgeporti (Amerika) gyakorló bányásziskola képét mutatom be. Bridgeport azért érdekel bennünket, mert ott rengeteg magyar testvérünk él a bányamunkából. Van egy terem, amely mesterséges légüressé van téve. Ebben a teremben van megépítve egy műtárna, a legnehezebb fajtából, s itt gyakorolják a munkások a mentést.

Van egy mentőkészülékük, amelyet egy Draeger nevű német mérnök talált föl, ezt magukra veszik s segélyével a légüres térben dolgoznak. A mentőkészülék (ezt láthatjuk elől és hátul nézetben is) buvársisak, amelyhez a háton elhelyezett oxigénfejlesztő készülékbe vezetnek csövek. A sisak alá kivülről nem mehet be levegő, csak a készülékből. Ezzel a fejvédő sisakkal a bányász mérges gázokkal teli tárnába is bemehet, s megmentheti az ott ájultan heverő bajtársát. Ha már kihozták a tárnából, akkor jön a mesterséges életrekeltés.