Jövel nagyatádi Szabó István! 

„Hej szegény tót legény mindig krumplit zabálnyi” énekeltük valamikor, amikor még a magyar ember kinevette azt, akinek nem tellett egyébre, mint krumplira. Ma nekünk – százszor és ezerszer jaj – még erre sem telik.

Aki ebben a szerencsétlen városban abba a nagyzási örületbe esik, hogy krumplival akar jóllakni, az készüljön el a mai árak mellett arra, hogy „krumplit enni – és meghalni”, mert elevenen nem lehet elviselni azokat az árakat, amelyeket a burgonyáért kérnek a csarnokokban és a nyilt piacon. 

Amikor a Tiszántul fölszabadult az oláh uralom alól, akkor az összes üres budapesti gyomrok közfigyelme egyhangu hazafias lelkesedéssel fordult a fölszabadult Szabolcsmegye felé, mert ott vannak azok a mesés krumplibányák, amelyekből a pesti gyermekek fogalmai szerint a krumplit napvilágra hozzák és Pestre szállitják.

Nos, hát a szabolcsi krumplival baj van.
Nem mintha nem lenne, van, maradt még az oláh rablás után is vagy tizezer vaggon, s a szeszgyárak nagy része is olyan területen van, amelyet nem mi látunk el – sajnos – krumplival. A baj ott van, hogy a krumpli maximális ára ma Budapesten 2.50 korona és ezért a pénzért, illetve még ennél is kevesebbért nem akarják a szabolcsi gazdák ma Pestre szállitani. 

Azonkivül van egyéb baj is.
Az eddig rabláncon sinylődött, de most felszabadult krumplikat az Országos Burgonyaközvetitő Irodá-nak kellene felhoznia, de ez az intézmény, ugy látszik, tökéletesen csődöt mondott. Ma Budapesten egy milliónál több üres gyomor van, amely mint az igazhitü mozlim Mekka felé, ugy tekint nemes, nemzetes és vitézlő Szabolcs vármegye irányába, de – hiába, mert a krumpli nem akar jönni, éppen ugy nem, mint ahogy a hegy nem akart Mohamedhez menni. 

Nagyméltóságu Élelmezési Miniszter Ur, Kegyelmes Urunk!
Sok százezer üres gyomor szolgáltatja a kisérő zenét ahhoz a kérelemhez, amelyet a következőkben bátorkodunk Ön elé terjeszteni. Tudjuk, hogy Ön erejét meghaladó módon igyekszik mindent elkövetni, hogy ezekben a szerencsétlen időkben ez a nagy város éhen ne pusztuljon. Tudjuk ezt és éppen azért, mert őszinte szándékait és becsületes munkáját mindig nagy hálával szemléltük, arra kérjük most, nézzen széjjel ebben a krumpli-dzsungelben és intézkedjék, hogy az a bizony tizezer waggon végre-valahára elinduljon Mohamed felé, mert, instenuccse, szeretnénk egyszer már krumplival jóllakni.

A Burgonya Közvetitő Irodával, ármaximálással és a többi hasonló dolgokkal már jóllaktunk, sőt – nem hazudunk – torkig laktunk velük, de ez a jóllakottság nem akarja gyomrunk korgását elhallgattatni. Pedig elég volt már ebből a zenéből, – nem is vagyunk tulságosan muzikális nép – lemondanánk róla, csak jöjjön az a sokat gunyolt, kinevetett, áhitozott, várvavárt, drága finom szabolcsi – krumpli. Még azt se bánjuk, ha burgonyának fogják nevezni, vagy akár pityókának. Csak jöjjön.