Ötvenezer ember tüntetése a soproni nagygyülésen – Három vármegye népe Magyarország mellett.
Méreteiben is hatalmas népgyülésen fejezte ki tiltakozását Nyugatmagyarország hazafias népe az ezeréves hazától való elszakitás ellen. Vasárnap délelőtt tartották Sopronban, a Széchenyi téren azt az impozáns nagygyülést, melyre három vármegye közönsége zarándokolt, hogy Isten szabad ege alatt nyilvánitsa ki egységes akaratát, s tiltakozzék az entente önkényes eljárása ellen.

Már kora reggel ontotta a Máv. és a Déli vasút a három vármegye közönségét a nagygyülésre, melynek megnyitásakor talpalatnyi üres hely sem maradt a hatalmas Széchenyi-téren. Több mint ötvenezer ember állott fedetlen fővel az emelvények előtt, hogy hűségfogadalmat tegyen ezeresztendős hazája mellett. Külön vonatok robogtak be egymásután Györből, Szentgothárdról, németujvárról, Lajtaszentmiklósról, Magyaróvárról, Pándorfról, Vulkapárdányról és Celldömölkről, mind zsufolva hazájához utolsó csepp vérig ragaszkodó közönséggel. A küldöttségek főként a németajku faluk népe, saját zenekarukkal, nemzetiszinü lobogók alatt sorakoztak föl a térségen s helyezkedtek el a postaigazgatóság palotája előtt.

Tizenegy órakor nyitotta meg Dávid Lajos, az iparszövetség elnöke a naggyülést. Utána Thurner Mihály dr., Sopron város kiváló polgármestere mondott magyar, majd német nyelven beszédet.
- A Nyugat – mondotta – a legnagyobb igazságtalanságot követi el a Kelet népével szemben mely évszázadokon át védte kulturáját. Most ezt azzal hálálja meg, hogy megfosztja az életlehetőségétől. De ellenségeinek ujjongása még korai.

Nem hulla még, ami fekszik, Magyarország népe nem halt meg és nem is fog meghalni soha. A nyugatmagyarországiak hűségét megingatni nem lehet, rendületlen ragaszkodnak Magyarországhoz.
Sem Béccsel, sem Párissal nem törődünk. Osztrák testvéreinkkel jó szomszédságot akarunk, de a csatlakozással vesztünket kivánnák.

Thurner beszédét szünni nem akaró éljenzéssel fogadták, majd Szentiványi Béla, a mosonvármegyeiek nevében fejezte ki mindennel dacoló tiltakozásukat. Utána Wollenhoffer Ferenc a vasmegyeiek törhetetlen hüségét tolmácsolta a magyar haza iránt, majd Pinczich István dr., a jelenlevő horvátnyelvű hazafiak élénk „zsivió”-zása közben beszélt, leirhatatlan lelkesedést kiváltva a magyar haza iránt érzett törhetetlen ragaszkodásukról.

Tizenkét zenekar zenditett ezután a Himnuszra, s lobogó zászlók alatt ötvenezer magyar hazafi ajkáról visszhangzott a szent ima.

A tüntető tömeg a tiltakozó ünnep befejezéseképen a Sopronban székelő antantmisszió elé vonult, melyre a nagygyülés láthatóan mély benyomást gyakorolt, mert ezzel is bebizonyitva látták, hogy az ország egyetlen lakosa sem akar elszakadni a magyar hazától.

A soproni nagygyüléssel egyidőben tartotta rendkivüli közgyűlését Budapesten a Nyugatmagyarországi Liga is, amelyen tiltakozott a békeszerződés aláirása ellen.