Az istenáldotta magyar föld mindennap elküldi Budapestre a maga nagyszerü adományait. Zöldborsó és cseresznye hihetetlen nagy mennyiségben érkezik a fővárosba, csak az a különös, hogy a föld becsületes termését titokzatos kezek drágitják és rejtelmes erők akadályozzák meg, hogy a közönség olcsón vásárolhasson.

A Csendes Oceán vize nem vet olyan hullámokat, mint a Budapestre került zöldborsó és cseresznye ára. Hol négy korona a borsó kilója, hol huszonhat. A cseresznye ára ugyanilyen árhullámzást mutat és a többi friss tavaszi cikk szintén a legváltozatosabb áron kerül a fogyasztó asztalára. 

Lehetetlen megállapitani, hol van a hiba, kétségtelen azonban, hogy valahol van. Mindent el kell tehát követni, hogy a visszaéléseket megakadályozzák és a fogyasztók egyforma olcsón jussanak az élelmiszerekhez. Megmagyarázhatatlan, hogyan kerülhet a zöldborsó négy koronába a központi vásárcsarnokban, mikor a Lipótvárosban eléri a huszonhat koronát is?

Kétségtelen, hogy ennek nem a zöldborsó az oka, amely egyforma olcsón terem a csarnok és a Lipót-körut számára. Mindez a szomoruság nem ujság a számunkra. A háboru utolsó idejében és a forradalmak zürzavarában eleget kitapasztaltuk, hogy a magyar föld nagyszerü termése hogyan drágul és hogyan tünik el és hogyan kerül elő ujból, de ezuttal kétszer olyan magas árban. Minthogy töviről-hegyire ismerjük az élelmicikkek rejtélyesnek látszó árhullámzását, nem fojthatjuk vissza elkeseredésünket, hogy ilyen esetek még mindig előfordulnak.

A termelés immár két éve nem áll a háboru szolgálatában, a forradalmak átkos ideje is elmult, az országban rend van, a föld munkás népe nagyszerü áldozatkészséggel dolgozik, érthetetlen tehát, hogy Budapest lakosságát még mindig kiuzsorázzák és megfosszák az olcsó élelmiszerektől. 

A zöldborsó és cseresznye ugyanis nem áll egyedül.
Ugyanilyen az árkülönbség a husban, tejben és sok egyéb más cikkben is. Az ujságok naponta örömrepesve közlik, hogy mennyivel csökkentek az árak, mikor azonban a háziasszony a vásárcsarnokba ér, megdöbbenve tapasztalja, hogy az árcsökkenésből alig igaz valami. A háziasszony kétségbeesve áll a rengeteg élelmiszer előtt, szeme-szája eláll a gyönyörüségtől, de a szive összeszorul, mikor a fizetésre kerül a sor. A zöldborsót és társait – a magyar Kanaán megannyi büszkeségét – ma is a drágaság áttörhetetlen drótakadálya választja el a fogyasztótól, akinek számára az olcsóság addig tart, mig az ujságban olvas róla.