A Röntgen-sugárzást éppen úgy lehet elemezni, mint a fényforrások fényének összetételét a spectroskoppal. E fajta vizsgálatoknál kiderült, hogy az antikathod anyaga gyanánt használt fém nemcsak folytonos Röntgen-sugárzást bocsát ki, hanem vonalas Röntgen-színképe is van.  Ebben a színképben többféle vonalsorozatot lehet meg különböztetni.

A legkeményebb vonalak sorozata, a K-series, minden elemnél 5 vonalból áll, a lágyabb. L-sorozatnak körülbelül 14 vonala ismeretes. Siegbahn már 1916-ban azt tapasztalta, hogy még lágyabb. M-sorozat is van a fémek Röntgen-színképében. Ezeket a vonalaknak hullámhossza 2.9 és 4.0 Angström-egység közé esik. (1 Angströmegység = 1 tízmilliomod mm.)

Stenstrőm ezt az M sorozatot alaposan megvizsgálta. Az eddigi Röntgen-lámpák nem czélszerűek e lágy sugárzás keltésére. Alkalmasabbnak bizonyult olyan lámpa, a melyben Wehnelt-féle kathod van. Ez calcium-oxiddal bevont fémszál, a melyet külön accumulatortelep izzásban tart. Az ilyen lámpában a légritkítás a lehetséges határig fokozható, az áramvezetéshez szükséges elektronok az izzó fémszálból lépnek ki.

A lámpát magas feszültségű váltakozó áram táplálja. A két elektrodot vízhűtés védi a túlságos felmelegedéstől. Ha a ritkítás elég nagy, akkor a lámpán áthaladó áram erősségét 15 milliampéreig lehet fokozni. Az egész színképelemző léghíjas térben van, hogy a levegő elnyelése ne akadályozza a lágy sugarak megfigyelését. Kristály gyanánt, a mely az X-sugárzást színképvonalakra bontja, a gipsz bizonyult alkalmasnak.

Stenström a legnagyobb atomsúlyú 16 elem X-színképében vizsgálta az M-sorozatot. A fémeknek ez a sorozata az uraniumtól a dysprosiumig terjed. Három vonalról lehetett biztosan megállapítani, hogy az M-sorozathoz tartoznak. Ezek az M-sorozat α, β és γ vonalai. Az α és β vonalak már előbb ismertesek voltak. A többi vonal valószínűleg tisztátalanságoktól ered. A vonalak a kisebbedő hullámhosszak felé gyengülnek, épp úgy, mint a K- és L-sorozatban.
Mende Jenő.