No nem kell szószerint érteni. A ház, amelyről itt szó lesz nem fér bele a mellényzsebbe, de viszont olyan egyszerü, főképpen hordozható, hogy a célszerüség kifejezésére nem is tudnék jobb jelzőt kitalálni, mint azt, hogy „ház a mellényzsebben”. Mindenekelőtt jöjjünk azzal tisztába, hogy mi a célszerüsége annak, hogy egy ház hordozható, szétszedhető?

Nem arról van szó, hogy a városi lakóházainkat ilyen forma anyagból és ilyen szerkezettel készitsük, sőt arról sincs szó, hogy a vidéki házakat épitség igy, arra pedig senki sem gondol, hogy állandó jellegü, letelepedést jelentő lakást adjon ez az épitési mód. A gyorsépitő módokból eddig mégis Amerika produkálta.

Edison, a nagy föltaláló évek óta kisérletezik az „öntött ház” eszméjével, amely lényegében nem egyéb, mint egy vasbeton ház, amely előbb a gerinceivel, bordázataival, más szóval csontvázával készül el, mikor ez meg van, körülveszi a vázat, s mintha szobrot öntene, cementtel kiönti a váz husát. Mire a cement megkötődik, a burkolat leszedhető, s a ház kívül, belül kész, száraz, lakható. Olyan hirek is vannak erről az öntött házról, hogy az mindenestül huszonnégy óra alatt élkészithető.

Már most el lehet képzelni, hogy kellő számu emberrel és anyaggal huszonnégy óra alatt fel lehet épiteni egy várost akár százezer ember számára szolgáló lakással. Amig azonban az öntött ház dolga nem is elég világos előttünk, a „ház”, a mellényzsebben”, amelyről e néhány kis kép szolgál magyarázattal, elég érthetően és hihetően hirdeti, hogy ez a ház tényleg elkészülhet huszonnégy óra altt. Lássuk csak. Tizenkét darabból áll a ház alapzata, amely, sulyos, nehéz, hogy a ház az alapzat földbeásása nélkül is szilárdan álljon.

Ez a tizenkét lapos ládaszerü szerkezet oldalt fogantyukkal van ellátva, hogy hat ember fölkaphassa és vihesse. Ennek a tizenkét ládának a széthordása és összeállitása tizenkét ember segitségével nem telik egy órába. Az alapzat egészen pontosan összeillik, s akár a vásári bódékon, szintén megvannak jelölve az oldalakat és a tetőzetet tartó oszlopok helyei.

Ezeket az oszlopokat felállitjuk, s nyomban összefogjuk a belső nyilást tartó és kifeszitő vasszerkezettel, amelyek egyszerüen egymásba tolva, csavarokkal szorulnak egymáshoz. A tetőgerendák – helyesebben lécek – egymás mellé sorakoztatva adják a tetőfedő lemez tartására szolgáló alapot, az oldalfalak pedig az oszlopok közti mezők kitöltéséből áll. A tető is, az oldalfalak is egy és ugyanabból az anyagból, asbesztpalából való, amely nem vetemedik, nem vesz föl nedvességet, tüzálló, légszigetelő, tehát az ilyen anyagból készitett ház füthető is.

Ezeket a táblákat nem szögezik a fához, hanem mint valami redőnyt, vagy csatornavezetékes födelet betolják a két szomszédos oszlop által határolt mező befedésére. Az ablakok is készen vannak, ezeket is csatornanyilásu, ékalakra vágott vezetékkel tolják be az alsó és felső fogógerendához, s a leirás szerint, száraz időben, a ház hat óra alatt teljesen felépithető, s kellő személyzettel három óra alatt szétszedve, kocsira rakható és elszállitható.

No már most azt is megmondom, hogy miért sietős az ilyen felállitás és szetszedés. Ez a háztipus a világháboru céljait szolgálta a nyugati fronton, Amerika találta föl és ő szállitotta a tábori kórházak számára. A gyors felállitás célja is természetes, mert a sebesültek elhelyezése igazán nem tür halasztást, a gyors szétszedés is érthető, mert az ellenség támadása, frontáttörése esetén az ilyen értékes hadianyagot nem szivesen hagyna a hadvezetőség az ellenség kezén. A háboru, istennek hála, elmult, ebből a hadianyagokból most majd a béke munkája fogja kiszedni a hasznot.