Ha elfogadjuk az Einstein-féle elméletet, amely szerint az energiát kisugárzó test anyagából annyit veszit, amennyi a kisugárzott energiának megfelel, - akkor igenis helytálló az a vélemény, hogy a Nap a tömegéből állandóan veszit.

Bossler kiszámitotta, hogy a tömegéből a Nap harmincmillió év alatt körülbelül annyit veszit, mint amekkora a Föld. Minthogy pedig ez a vesztett tömeg gravitációs tömeg, ennek arányában tehát csökken a Nap gravitációs ereje: az év hossza egy millió év alatt hat másodperccel hosszabbodik. Egyidejüleg a Föld középtengelyére való hatása oly mértékben változik, hogy a különbség ugyancsak egy millió év alatt harminchat napot tesz ki.

Természetesen, ez a változás oly csekély mértékü, hogy azt kimutatni és megfigyelni nem lehet. A magasabb hőmérsékletü naprendszereknél ez a hatás már könnyebben kimutatható, mert a valamely testből kisugárzó energia megfelel az illető test abszolút hőmérséklete negyedik hatványának.

Ha vannak olyan égitestek, amelyek hőmérséklete a mi Napunkét hatszorosan fölülmulja, akkor azok kisugárzó képessége egy- avagy kétszeresen nagyobb a mi napunk kisugárzó képességénél. Ha tehát például az Algol ( változó csillag a Perseus csillagképben ), hőmérséklete 13,800 fok, akkor annak fényváltozásai kétezer év mulva körülbelül tizenkét perccel későbben következnek be.