Kolozsvár,  junius 12.

A román királyságban és az anekdált területeken megejtett választások ezidőszerinti jelentőség sokkal nagyobb mint más időben hasonló viszonyok között. A román kormánynak sikerült a már többször alkalmazott és kitünően bevált balkézi fogásokkal olyan többséget biztosítani magának, amilyennek eddig semmiféle román kormány sohasem rendelkezett.

A legérdekesebb a dologban az, hogy az az óriási többség mégis inkább ellenzéke lesz a kormánynak, mint a programjában hangoztatott centralisztikus törekvésének végrehajtója. A román királyságban megejtett választások a réig rendje szerint mentek végbe. S ugy mint mindenkor a hatalmon levő kormány szerezte meg a többséget. S a különféle elnevezések alatt megváltozott föderatív demokraták és más demokraták csak éppen a világ félrevezetéséért vették fel a külön elnevezést, hogy a kormány igazolhassa a maga eljárását és a választásokkal szemben tanusított korrektséget, mikor nyilvánvaló, hogy más uj pártok is tudtak mandátumhoz jutni s így a kormánynak imputált választási atrocitások és illegitim ingerenciák üres vádak.

Besszarábiában a küzdelem megmutatta, hogy az ottani nép egyáltalában nincs megelégedve a romániai központi kormány politikájával. És a kilátásba helyezett reformok helyett olyan reformokat óhajt keresztülvitetni, amelyek a román királyság régi politikusainak letünését jelentik. Bukovinában Avarescu a választásokat az osztrák rendelet szerint pénzzel, itatással és bombasztikus ígéretekkel kenyerezte le a választókat. A románság intelligensebb része ott is vétót mondott a központi kormány centralisztikus törekvéseinek és a választások után nyomban megalakította a régen is fennállott bukovinai román nemzeti pártot, amely kimondotta, hogy politikai magatartásával kizárólagosan Bukovina érdekeit fogja szolgálni.

Erdélyben a román kormány, megismerve a román nép gyengeségét, pálinkával, zeneszóval és demagógiával olyan táborba terelte a választókat, amely ellen a népnek régi és ugynevezett hívatott vezérei nyiltan állást foglaltak. Ennek az állásfoglalásnak természetszerű következménye volt az, hogy a magyarországi románok nemzeti pártjának összes tagjai, kivétel nélkül megbuktak. Ezt a bukást különben megjövendölte már régebben Stengár Demján ismert népvezér, akit Mániuék eltettek lábalól. Mániék nem hittek Stengár Demján jóstehetségének és most a saját bérükön kellett tapasztalniok, hogy a romániai központi kormány politikájának forrása nem az a sokat hangoztatott nacionalizmus, sem pedig az ország érdeke, hanem a régi aljas önzés.

Egyáltalán nem jelent semmit sem az, hogy a mostani román kormány egyes tagjait több kerületben megválasztották. Mert hiszen több kerületben meg is buktak. Vind Aurél maga nyilatkoztatta ki külföldi hírlapírók előtt, hogy az erdélyi románok vezetői rengeteg sokat tanultak és tapasztaltak életpályáikon. De a legrettenetesebb tapasztalatot most szerezték, mikor Avarescu lehetetlenné tette őket az egész vonalon. Vind Aurél rezignálta mondta:
- Megszabadultunk egy ördögtől és körülvett bennünket kettő. Attól félek, hogy az a két ördög egész rövidesen el is visz bennünket. Közelebbről vizsgálva a román választásokat, azt látjuk, hogy a román nép sokat hangoztatott nemzeti egysége egyáltalán nem nyilatkozott meg, hanem inkább a kiforratlan politikai küzdelmek végtelen láncolatát tünteti fel. És nagyon valószinü, hogy ez az állapot sem fogja Romániát a remélt boldogság révébe juttatni. Ha a román király nem tudott dolgozni azzal a parlamenttel, amelyet egy nagy nemzeti felbuzdulás egységes akarata választott meg, még kevésbbé tud majd komoly munkát végezni olyan parlamenttel amelynek heterogén elemei nemcsak egymásnak ellenfelei, de a kormánynak is titkos ellenségei.