A méhkas mintájára készítettem ezt a szót, mert igyekszem a fogalom mellett képet is nyujtani arról az épületóriásról, amely egyike lesz New-York város építészeti csodáinak. A kép maga is beszédes mása a méhkas. Kas formáju hatalmas épület, amelybe méhek módjára szállnak be a fürge automobilok, s száguldanak ki utjukra.

Folytonos zsongás, zümmögés, dongás jár az autók nyomán, éppen úgy, mint a méheknél, ezért indokolt az angol „autoház” elnevezés helyett az autokas nevet adni az ujabb kor legfrissebb épület csodájának. Magukfajta európai ember előtt természetesen érthetetlen, hogy mi szükség van erre a monstrumra melyben 700 automobil fér el, húsz emelet magas, mikor a new-yorki autók eddig is mind garázsirozva voltak, minek centralizálják a garázsokat? Ennek igen sok oka van, s a sok ok mellett mérhetetlen sok előnye is mutatkozik.

Az előnyök legnagyobb értékű tényezője a centralis műhely, amely nagysága, üzemellátása tekintetében a legtökéletesebb lehet minden más műhely felett. Ha szembeállítjuk azzal, hogy a kis közüzemű garázsok és magán autófészerek nagyobb baj esetén nagy műhelyre szorultak, s ez nem lehetett együtt a kis fészerrel, kétségtelenné teszi, hogy ez az uj terv jobb, tökéletesebb. Van még egy előnye, ami az autótulajdonosokra nem kisebb fontosságu, mint a javítás. Ez a biztonság és a kaszárnya-rendszer. Az autót nem lehet olyan könnyen ellopni és a kaszárnya-rendszer pedig azt jelenti, hogy az autót jogosulatlan ember nem használhatja. Erről egyébként mindjárt fog még szó esni.

A kasnak két bejárata van. Az egyiken bemennek az autók és szerpentin-uton a megfelelő emeletre, amelyeknek mindegyikén 35 autó részére van rekesz. Az épület középtengelyénél két részre van osztva, úgy hogy a jobb oldalon van a feljáró, baloldalon pedig a lefutó. A szerpentin olyan széles, hogy azon az autó minden nehézség nélkül futhatja meg a felfelé és a lefelé való utját is, természetesen lépésben. Az egyes rekeszek elég szélesek arra, hogy ott a kocsi kényelmesen elférjen, mosható legyen, s apró javítása is elvégezhető legyen. Ennyi elég a kezelés ismertetése előtt.

A kasban elsősorban a kerületrész bérautói nyernek elhelyezést, s mintegy 200 magánautó számára is van hely. Ha most a tulajdonos az autóját akarja, telefonál a kas irodájába, ahol elég telefonállomás van, s bejelenti, hogy John nevű soffőrjére és az N.786539. számu autójára van szüksége, s azt kivánja, hogy az autó húsz perc mulva a XX. Street 36. számu háza előtt legyen, s bemondja a jelszót. Erre az iroda felcserget a 16. emelet 30. számu rekeszébe, közli a parancsot, s John húsz perc mulva ott van a megrendelt helyen. De még mielőtt elhagyta volna John a kast, kap egy kapu-cédulát, melylyel igazolja magát a gazdája előtt, s a cédulán ott van a telefon üzenet.

A jelszó arra kell, hogy idegen ember ne vehesse igénybe az autót s a soffőr, aki nem tudja a jelszót, nem mehessen ki önkényesen „fuvarozni” a szekérrel. Ez a mérhetetlen előnye a kaszárnya-rendszernek, a magántulajdon megvédésének. A kas még nem áll, most fogják építeni, s kétség sem fér ahhoz, hogy be fog válni, s hogy egymásután minden kerületben megépítik ezeket a kasokat, s legalább tíz fog állani hamarosan. Nálunk egész Magyarországon nincsen annyi autó, mint fél New-Yorkban, s ez a körülmény is igazolja az ilyen berendezés szükségességét.