Két magyar festő
A festők, szobrászok mostanában azzal töltik idejüket, hogy veszekednek. Nem a művészi irányok különbözősége, nem elvi ellentétek, hanem egészen más okok zavarják meg a békés teremtés amúgy is szűkös lehetőségét. Hogy e marakodások mögött mi lappang, annak firtatása nem célom. Sokkal fontosabb a valóban dolgozó és komolyan dolgozó művészek megbecsülése, munkáik értékelése: a békebontó piktorok, szobrászok ügyét úgy is elintézi a legilletékesebb ítélőbíró az - idő.
Ugyanakkor, mikor odakünn harci zaj harsog, a művészek között Koszta József és Grűnwald Béla szép csendesen a közönség elé viszik alkotásaikat és ezzel tanúságot tesznek magyarságukról és arról, hogy csakugyan művészet az, amit két kezük munkájával megteremtettek. Nem az alkalmi magyarság rikoltó máza virít vásznaikon, nem etnográfiát adnak, nem kortesszólamokat.
A teremtő magyarság, európai súlyú magyarság ízét, zamatját érezzük munkáinkban; aminthogy magyar művész, bármit is válasszon képe témájául, ha őszinte, ha önmagából fejleszti ki azokat az értékeket, melyek művészetének tartalmat adnak, nem is lehet más, mint magyar.
Nemzedékek hosszú során a magyar föld levegője, színe, formája örökségképpen száll az utódok látóidegébe. A világ bármelyik sarkából sodródott is ide az őse, az érzései ellenállhatatlan erővel idekapcsolják.
Koszta József és Grűnwald Béla művészetének több évtizedes messzi rétegei más és más talaj részei. Indulásuk üteme, iránya is nagyon különböző. A fejlődés menetében a megtett fordulók időleges eredményeiben is alig található közöttük rokon vonás. És most, hogy képeik az Ernst Múzeum termeiben egymás mellett láthatók, a temperamentum, a téma, a technika számtalan elütő vonása - szóval mindaz, ami e két művész látását, kultúráját, egyéniségét megszabja - egymásba ível.
Lehetetlen, hogy fel ne ismerjük a kor, a hely egységét, azt a titokzatos valamit, amit a késő utódok fognak csak igazán megismerni; látásukat nem zavarja majd meg az idő közelsége, azok az első szempillantásra pontosan megmondják: ezek huszadik-század eleji magyar képek.
Koszta József régi képeit éles, szinte metsző, széles fekete árnyékok jellemezték. A színértékeket úgy fokozta, hogy fekete foltokat csapott melléjük. Mezőn dolgozó embereket ábrázolt a legszívesebben; azoknak nyugalmas egyszerűsége nyilván nagyobb harmóniát jelentett számára, mint a drámai mozgalmasság, mint az egymást mardosó erők feszültsége.
Színskáláját is szűkre szabta. Néha bibliai jelenetek megörökítésére is vállalkozott. Ugyanolyan idillikus nyugalmat teremtett e munkáiban is, mint paraszti vásznain. Tavalyi kiállításán Koszta József nagyon meglepte a híveit. Ragyogó színek pazar pompája váltotta fel az egykori szegénységet. Lángolt, sistergett minden vászna. Színei nem tarkaságukkal, hanem mély tüzükkel ragadták el a szemlélőt.
Most kiállított vásznai a művész kitűnő képességeit éppoly zavartalan harmóniában vetítik elénk, mint az előző kiállításon szereplő művek. Palettája még gazdagabb, még tündöklőbb, mint azelőtt. Egyik képén két fehér ház tükröződik az előtte elterülő tó sűrű kék vizében. A két ház, mint két eleven jószág őrködik a víz partján. A falak fehérsége lüktet, világít, sugárzik.
A tó kéksége a levegő és az ég tömör kékjébe ömlik át. Egyszerű téma, a kép is egyszerű, de meghatja a szemlélőt, muzsikát lop a fülébe, elfeledett álmok kelnek életre a lelkében. Kevés művésznek sikerül - és ritkán sikerül - gondolatot ébreszteni, érzéseket kelteni alkotásával; ünneppé magasztosítani a megunt, keserves - most különösen keserves - hétköznapokat.
Egy másik képén sűrű avar barnállik. A barna színtömegeket sötétkékkel szegi és így még színesebbé, még melegebbé, plasztikusabbá teszi a barnaságot. Koszta József nem követi aprólékos pontossággal a természetet. Gyakran önkényesen túlfűtött színeket rak egymás mellé. Képei mégis igazak. Őszinte, igaz ember erős hangját, becsületes hitét zengik ki ez alkotások. És elhisszük a mesterük szavát és amily áhítatot keltők e művek, kevés híján rámondjuk hogy: ámen!
Grűnwald Béla tavaly mitológiai témákkal viaskodott. A barokk festők kompozíciós rendszerébe illesztette motívumait. Természetesen erősen átértékelte a múlt hagyományait és friss vérrel, élettel, a mai ember látás-emóciójával igyekezett aktuálissá tenni az elődök tanulságait. Ezúttal tájképeibe vitte bele azt a mozgalmasságot, pátoszt, ami a tavaly bemutatott nagy kompozícióiban fel-fellobbant. Festői érzései azonosak, csak a terület más.
Magnasconak, a barokk festőművészet kiváló tájképfestőjének alkotásaira gondolunk képei láttára, ki a kősziklák, vizek, fák formáinak felfokozásával érte el azt, amit kortársai az emberi test mozgásának drámai hangsúlyozottságával, túlzásával elértek. Van-Gogh emléke is kísért; a talaj hullámzása, a nyers színek átmenet nélkül való egymás mellé helyezése e tragikus sorsú és tragikus végű művész festői látását, technikáját idézi vissza.
Grűnwald magyar földbe ültette át a távoli korok és távoli kultúrák e két kimagasló művészének munkáiból levont konzekvenciákat. Gémeskút, tanya, kecskeméti juhászemberek tünedeznek fel képeiben. Számtalanszor megfestett, gyenge piktorok által elsekélyesített témák. Ő érdekessé tudta tenni mindazt, ami mások kezén olajnyomat színvonalára süllyedt. Ebben áll Grűnwald Béla új képeinek igazi jelentősége.
ˇE két művésszel egyidejűleg Beron Gyula és Garay Ákos grafikusok, meg Glücklich Olga és Sternberg Elza ötvösművészek is kiállították műveiket. Beron Gyula nagyon ügyes grafikus. Borotvaéles vonalakkal rögzíti meg a látott tárgyakat. Tisztán dolgozik, túlságosan tisztán, mintha minden formát átsúrolna, kilúgozna.
Glücklich Olga ötvösmunkái oly nagyméretűek, mintha ősemberek számára készültek volna. Szinte hajlandók vagyunk azt hinni, hogy archeológiai lelet. Sternberg Elza még különböző hatások útvesztőjében keresi a kibontakozás, az egyéni stílus lehetőségeit.
Bálint Aladár
.jpg "Az aratás és a fegyvergyakorlatok")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!