Karácsony napjaiban, a Haris köz 1. számú házban, műterem-kiállítást mutatott be Kardos Böske. A vad zajlásban, ami most átcsörömpöl a város fölött, bizony alig akad meg a figyelem az elvonult, önmagát véka alá helyező művészetnél, ami e kiállításon elénk tárul. Illik följegyezni: Kardos Böske a legszebb reménysége a magyar iparművészetnek.

Textilmunkákat, asztalfutókat, kendőket, függönyöket, válltakarót, vitrázsokat, faliszőnyegeket és mindenfajta pompázó termékét a tűnek, anyagkombinációnak és a bujálkodó képzeletnek láttuk itten, ízlés, dekoráló erő, a rajznak olyan üde áttranszponálása csillog e szép tárgyakon, hogy öröm köztük járni és megérinti az elgondolkozást, mért nem keresi föl a biztatás, ismertség, anyagi jólét az ilyen kitűnő művésznőt, aki egyik legszebb reprezentálója a magyar talentumnak.

Mert magyar a meleg színessége, regélő ornamentikája, a naiv kedvessége; együtt a sok gyönyörű holmi érezteti is a bús, magyar szimbólumot, a vadrózsabokrot, mely elhagyott magányosságában virágját önfeledten hányja és illatát nem lehet elfelejteni.

Úgy tudjuk, a kiállított tárgyakat, megrendelten Amerikába viszik... helyes ez, a külföldről jövő impulzus munkáló egyensúlyban fogja tartani Kardos Böskét és megmarad számunkra a nagyszerű termékenysége anélkül, hogy mi hibásak lennénk benne. Evangéliumi állapot ez: hálátlanságért hálával fizetni.

Révész Béla