Egyik berlini ujság most közli Windischgraetz Lajos herceg emlékiratait, amelyeknek legutóbbi részlete arról szólt, „hogyan szólitották fel a Schönbrunnban tartózkodó Károly királyt lemondásra”

Andrássy és én- irja Windischgraetz- megjelentünk Schönbrunnban. Csak a király és királyné volt a szobában mikor beléptünk. A király a telefonnál állt és rendkivül izgatottan beszélt. Integetett, hogy jöjjünk közelebb.
- Budapesttel beszélek – mondotta őfelsége. – József főherceg felszólit, hogy mondjak le magam és utódaim nevében a magyar trónról. Mit tegyek? Mit feleljek?
Kezemmel eltakartam a telefon beszélőjét. A király ezután még a következőket mondta nekünk:
- Ma délelőtt feloldottam a minisztériumot esküje alól, ezt megtettem, de ez azután minden, mit tehetek, nem mondok le! Nincs is, jogom … hogy ezek a gavallérok , hogyan vélekednek az esküről, azt intézzék el lelkiismeretükkel. Én nem szegem meg az eskümet!
Mikor Andrássy magától a királytól hallotta, hogy mit követel tőle gróf Károlyi, összecsapta kezeit és igy szólt:
- Tehát mégis!
- Ezt a forradalmat mesterségesen csinálták – mondottam.
- És a forradalom Károlyi fejére nőtt! – jegyezte meg a király. Andrássy és én igyekeztünk ezután rábeszélni a királyt, hogy semmi esetre se mondjon le. Andrássy a telefonhoz lépett és felhivta Budapestet. Gróf Batthyány Tivadar, az akkori belügyminiszter jelentkezett, akivel Andrássy izgatott vitát folytatott. Végül Andrássy letette a kagylót, a telefon azonban rövidesen csengeni kezdett. Ezúttal József főherceg jelentkezett. A király kért, hogy én beszéljek vele és kérdezzem meg, milyen tulajdonképpen a helyzet Budapesten? Alig mondhattam azonban néhány szót, mikor a főherceg a következőket mondotta:
- Zavargások törtek ki palotám és a királyi vár előtt. Ha a király el akarja kerülni a vérengzést, kérem, mondjon le. Mindent közöltem a királylyal aki igy felelt:
- Magyarország megkoronázott királya nem fog lemondani! Nyomban tudomására hoztam József főhercegnek a király feleletét, amire izgatott választ kaptam. Magam is rendkivül izgatott voltam és én is hasonló hangnemben beszéltem. Ezután letettem a kagylót. A király hálás tekintettel nézett rám.