Üllői-úti pálya. – 6000 néző. – Bíró: Schiller Gyula.
Kellemesen hatott a nézőre a két csapat játéka. A mérkőzés egyetlen pillanatra sem volt érdektelen, ellenére annak, hogy gól nélkül végződött. Szép kombinációk, heves iram és szép lövések jellemezték a mérkőzést. Az első percekben az FTC támad, majd hosszú ideig a zöld-fehérek térfelében folyik a játék, s ekkor FTC támadás csak elvétve foglalkoztatja a BAK védelmét.

A második félidő még erősebb tempóban folyik, a játék s a küzdelem hevében Garai (FTC) és Tóth (BAK) szabálytalanságra ragadtatja magát, amiért a bíró – utóbbit túl szigorúan – kiállítja. Az utolsó negyedóráig változatos a játék képe, ekkor a BAK teljesen visszaesik, de az FTC eredményt még sem tud elérni.

Mindkét csapatban lényeges – és jól bevált – változás történt az összeállításban. Az FTC védelmét Szamosi-Takács-Hungler R. alkotta. Különösen utóbbi vált ki a kitűnő együttesből. A fedezetsor a szokott formát mutatta, az élén Blummal.

A csatársorban ismét játszott Pataki, intelligensen, hidegvérrel, mint régen. Garai a jobbszélső helyén nem mutatott nem mutatott semmit. Kelemen önző volt, míg Tóth a mezőnyben jól dolgozott, azonban a lövésekkel adós maradt. Héger balszélső sokat foultolt, Volt azonban egy-két szép lerohanása is.

A BAK-ban hosszú idő után ismét szerepelt a kapuban Wolenszki. Nyugodt, biztos labdafogásúnak bizonyult. A Szendrő-Müller hátvédpár elsőrangú játékot produkált. A fedezetsorban ismét Tóth magaslott ki. Károly csak rövid ideig bírta tüdővel, miért is Deutsch sokszor a centerhalf helyett is dolgozott.

A csatársor a mezőnyben meglepően jól dolgozott. A két szélső, Gallos és Klein, ma kevés labdát kapott, beadásaikkal sokat késtek. A három belső csatár Gulyás – Geller – Károly III. ha összeszoknak és önzetlenségükről végleg leszoktak, sok kellemes perceket fognak szerezni a BAK híveinek.