A magyar politikai életnek sulyos gyásza van: ma éjszaka meghalt Polónyi Géza, a legrégibb és legtehetségesebb magyar politikai vezérférfiak egyike. Kétszeresen sulyos ez a csapás a mai nehéz viszonyok közt, amikor csupa uj, kiforratlan nagyság tolong a fórumon, s amikor a nemzet vágyódó reménykedéssel tekint régi, kipróbált vezetői felé.

Küzdelmes és változatos politikai mult zárult le Polónyi Géza halálával. Sok ellensége volt az elhunytnak, azt azonban legnagyobb ellenfelei is mindenkor elismerték, hogy a legtehetségesebb, legeszesebb s legnagyobb stilusu magyar politikusok egyike volt, aki nagy koncepciójával különösen most igen sokat használhatnak ennek a szerencsétlen nemzetnek.

Magyar volt. Bármit tett, bármilyen irányhoz szegődött, politikájában és cselekvésében egyetlen gondolat vezette: a magyarság, a nemzet jövője, s ezért dolgozott egy fáradhatatlan munkával eltöltött hosszu életen át. S most, mikor ezt a nagy agyvelőt a halál megállította lázas munkájában, amikor ő maga már nem dolgozhat tovább azon a munkán, amely az ország ujjáépítéséhez vezet, akkor végrendeletében, utolsó szavaiban is még arra az utra mutat, amelyen a nemzet jövendőjének felvirágzását látja.

Kossuth Lajos politikájának volt évtizedeken át egyik harcos katonája. Nagyon szerényen kezdte, de már fiatal jogászkorában feltünt, amikor a Jókai szerkesztésében megjelent „Hon” cimű lapban jelentek meg cikkei. Mikor fiatal fiskális volt, maga pucolta a cipőjét, annyira szegény volt. És bár később miniszter lett, kegyelmes úr s egyik vezetője az aktív magyar politikának, szerény kedvessége, közvetlensége és élete módja maradt a régi egyszerű, ő maga nem változott, ha a viszonyok megváltoztak is körülötte.

Horváth Boldizsár azzal gratulált neki első parlamenti beszéde után 1881-ben, hogy: „Te leszel az első függetlenségi igazságügyminiszter.” A jóslat beteljesedet pedig sokáig kellett várnia, amíg sorra került. A függetlenségi politika nem volt „kormány- és udvarképes.” Polónyi azonban hű maradt elveihez, hű maradt Kossuth Lajos politikai hitvallásához és nem ambicionálta a bársonyszéket, amely utóbb mégis csak elkövetkezett. Kormány törhetetlen magyar volt, a legszivósabb s leggyakrabb fajtából való s magyarsága, törhetetlen hazaszeretet, elvhűsége és ragyogó tehetsége a magyar politikai élet legerősebb s legmarkánsabb alakjai közé sorozzák, akinek példája mindenkor iránymutatóul fog szolgálni.

Amilyen csodálatos volt az élete, olyan volt a halála is. Mint az alábbi tudósításban olvasható, a halálos ágy köré összegyült családtagoknak és politikusaknak hatalmas, több óra hoszszat tartó beszédének jelölte meg azt az utat, amelyet az ország jövendő nagysága részére kijelölt. Utolsó szavainak egyike az volt, amely mindnyájunk lelkét égeti: „Integritás!” Csodálatos elméje az utolsó pillanatig dolgozott s hazaszeretetét még a halál sem tudta megölni.

Végrendelete így végződik: „Isten tartsa meg Magyarországot a magyaroknak!” S ez a hang, amely akkor hagyja el ajkát, amikor a halál mesgyéjét már átlépte, szivünkben lép s szomoruan hajtjuk le fejünket, mert Polónyival a mi vérünkből való vér, a mi husunkból való hus szakadt ki testünkből.
„Isten tartsa meg Magyarországot a magyaroknak!”