Magyarországnak egyharmadára lecsökkenő területe tulnyomólag mezőgazdasági jelleget ölt és ily módon a legintenzivebb mezőgazdasági többtermelésre leszünk utalva, melyet legbiztosabban mütrágyázással érhetünk el.

Minthogy sajnosan a kaproncai, zsolnai, fiumei, brassói és szabadkai mütrágyagyárak elvesznek és csak a budapesti, pápai és bernádszentiváni mütrágyagyárak maradnak meg, ennélfogva a földmivelésügy elsőrangu feladata, hogy még több mütrágyagyárat létesitsünk. Mivel azonban ilyen gyárak létesitése egyelőre számos nehézségbe ütközik, azon kell lennünk, hogy minden gazdálkodó egyszerü eljárással jusson hozzá a szükséges trágyához.

Erre a célra pedig igen alkalmas a szemét, szennyvizek és egyéb szerves anyagok hulladéka.
Alig van háztartás, ahol nem állanának rendelkezésre olyan hulladékok, melyek kitünő trágyát szolgáltatnak. Ilyen pl. a hamuzsir, vagyis szénsavas kálium, melyet a fa elégetésénél kapunk. Ennek előállitása egyszerü és ugyszolván semmi költségbe sem kerül.

Nagyobb mennyiségü hamuzsir előállitásához magas kádakat vagy fahordókat alkalmaznak, amelyeknek kettős fenekük van. A felső fenéken, ahol a hamut betapossák, nyilások vannak, amelyeken keresztül az oda engedett meleg viz átszivárog és addig öntjük le a felső kádban levő hamut, mig a rajta átszivárgó viz többé nem lesz lugos izü.

A kilugozott hamuból aztán egyszerü módon állitható elő a hamuzsir, amelyet a levegőn való elpárologtatás utján a megtrágyázandó talajra szétszórnak. Ha meggondoljuk, hogy a kálisók a legkitünőbb trágyaszerek közé tartoznak, ugy könnyen érthető, mily fontos mezőgazdasági tényező a hamuzsirnak fenti leirás szerint való házi előállitása.