Dtum
Login with Facebookk
1920 | Február

A bünbak

Ki az, aki a háboru vérözöne közepette meggazdagodott? A kereskedő. Ki az, aki a rettenetes drágaságot előidézte? A kereskedő. Ki az, aki láncol, elrejt, árdrágit? A kereskedő. Ki ellen sürgetnek rendszabályokat, razziát, börtönt? A kereskedő ellen. Ki az oka minden bajnak, nyomoruságnak? Persze, hogy a kereskedő.

A radikálisok haragja épp ugy ellene irányult, mint a bolsevikiek gyülölete, a pacifisták csak ugy szidják őket, mint a háborus uszitók. Minden politikai irányzat rajta veri el a port. Hasztalan bizonyitgatja, hogy a hivatásszerü, tisztes kereskedelem nem téveszthető össze az alkalmi lánckereskedéssel: a demagóg jelszó-politika nem tud különbséget tenni legitim kereskedelem és zugáruskodás között.

Az állam gazdaságpolitikájának mostoha gyermeke a kereskedő, minden szeretet és gondoskodás a termelőnek jut, akit közvetlen összeköttetésbe kell hozni a fogyasztóval, kiküszöbölvén a feleslegesnek hirdetett kereskedőt. Hogy ez a frázis a gazdaságtörténelem egész folyamán soha tényleges valósággá nem vált, hogy minden időkben és minden országban a kereskedelem volt az, mely az árucserét közvetitette, hogy csak azok a népek jutottak el a gazdasági boldogulás utjára, melyeknél a kereskedelem nagyra fejlődött, mindezt az elemi igazságot a kereskedelem felesleges voltát hirdető pártpolitika nem tudja vagy nem akarja felismerni. 

Pedig, ha volt ország, amelynek szüksége van anyagilag erős, társadalmilag megbecsült és gazdaságilag akcióképes kereskedő osztályra, ugy Magyarország az; és ha volt időszak, amelyben a kereskedőre nemzetmentő nagy hivatás várt, ugy a reánk most következő korszak az. Országunk területe megcsonkitva, hazánk ellenséges ragadozó szomszédoktól körülvéve, gazdasági erőforrásaink kimeritve, természeti kincseink idegenektől elrabolva: ugyan mire támaszkodhatunk még ebben a rettenetes összeomlásban, mitől remélhessük a gazdasági feltámadást, mely nélkül nincsen nemzeti ujjáébredés?

Mezőgazdaságunk termelőképességében meg van bénitva, hozama a megmivelhető terület katasztrófális csökkenése folytán legalább is kétötödével, ha ugyan nem még többel apadt, az állatállomány és a fundus instruktus a nekünk megmaradt területen meg sem állapitható mértékben megfogyatkozott.

A magyar ipar legszebb és legértékesebb üzemei idegenbe szakadtak. A nekünk megmaradt iparvállalatok a román invázió következtében nemcsak nyers anyaguktól, felszerelésük és berendezésük nagy részétől megfosztattak. Az ipar rekonstruálása tehát még a megmaradt kis keretek között is esztendők nehéz munkáját fogja igénybe venni.

Sem a mezőgazdaság, sem az ipar belátható időn belül exportfelesleget produkálni nem fog. Miből teremtse hát elő az állam létföltételeinek legszükségesebb eszközeit? Miből fedezzük államadósságainkat, miből javitsuk valutánkat, miből fizessük a háboru rokkantjainak, a hadiözvegyeknek és árváknak legszükösebb ellátását?

A nemzeti jövedelem legbővebb forrása: a magyar föld jövedelmezőségében sulyosan megbénult és egy nemzedék vállvetett, fáradhatatlan munkája szükséges, hogy a legcéltudatosabb agrárpolitika mellett is ujból régi mértékére visszaállitható legyen. 

Egyetlen egy gazdasági ágazat maradt meg, amelynek jelenleg és a közel jövőben megvan adva az a lehetőség, hogy legalább részben pótolja a nemzetjövedelemnek a mezőgazdaság és ipar szenvedett kárai folytán beállott csökkenését, és ez a közvetitő kereskedelem, amelynek még ezután is módjában áll a nemzet javára csereforgalom révén uj értékeket produkálni.

Európa legnagyszerübb viziutja, a hatalmas Duna folyam oly természeti erőt ád a kezünkbe, amelynek kihasználásától bennünket elütni semmiféle parancsszóval nem lehet. Földrajzi fekvésünk egyébként is arra predesztinálja Magyarországot, hogy az árucsere a Nyugat és a Balkán között rajta keresztül bonyolódjék le. A kelet nyerstermékeit Nyugatra, viszont az ipari államok iparcikkeit a Keletre szállitani és ezt a természetes árucserét közvetiteni, a közvetitői hasznot pedig magunknak biztositani a magyar kereskedelem van hivatva.

Ne gyöngitsük hát nemzeti gazdaságunknak a jövőben legfontosabb munkását, a magyar kereskedőt, hanem ellenkezőleg: az államhatalom háritson el utjából minden akadályt. Szünjék meg végre a kereskedő örökös bünbaknak lenni, és legyen azzá, aminek a sors akarata és a történelmi fejlődés kijelölte. Hazánk felvirágoztatásának, az ország gazdasági boldogulásának elismert és megbecsült uttörőjévé.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98