FABRY M. az Astronomie czímű franczia folyóiratban érdekes magyarázatot ad a meteoritok szétrobbanásáról. De ha szétrobban is a meteorit nem érthető meg, hogy ennek a robbanásnak olyan borzasztó durranása legyen, mely nagy területen az alvó embereket fölébressze és megrémítse. Nem valószínű hogy a meteorit robbanó anyagot tartalmaz. Egy kavics szétmorzsolódása pedig ekkora zajt nem okozhat.

Minek tulajdonítható tehát a meteorithullás roppant dörgése? Ez a nagy dörrenés attól a lökéshullámtól származik, melyet a meteorit rendkívüli gyors mozgásával a levegőben előidéz. A lökéshullámot a háborúban a gyorsan haladó ágyúlövedékek megfigyelésekor állapították meg. A lökéshullám tüneménye robbanás hatását kelti, a nélkül, hogy valódi robbanás állana elő, midőn a lövedék roppant sebességgel mozog.

A jelenség előállására kell, hogy a lövedék gyorsabban haladjon, mint a hang terjedésebessége, vagyis a haladás nagyobb legyen 340 m-nél másodperezenkint. Ezen kívül kell, hogy az észlelő a lövedék útjához viszonyítva alkalmas helyen álljon. Mennél közelebb van az úthoz, a lökéshullám annál érezhetőbb. Az észlelő, akit a lökéshullám érint, először nagy dörrenést hall, mely a lökéshullámtól származik, majd hallja az ágyúlövés hangját és végül a lövedéknek czélhoz jutásakor a szélrobbanása hangját.

A meteorit a légkörbe mintegy 50 km másodperczenkinti sebességgel érkezik. Ezért heves lökéshullámot ad. Ha útja függőleges irányú, az ütéshullám a leesési pont körül mindenütt érezhető. Ha az út ferde, némely helyen nem hallható, más helyen pedig roppant dörrenés észlelhető. Egyébként, mondja FABRY, a szétrobbanás és a dörrenés nincs okozati összefüggésben s egyik a másik nélkül is jelentkezhet. B.