A napilapok egyértelmüen jelezték, hogy a mostani válság megoldása oly stádiumba jutott, hogy a kormányzó már a legközelebbi napokban abban a helyzetben lesz, hogy az uj miniszterelnököt dezignálhassa. A jelenlegi bizonytalanság és zavar tulajdonképpen onnan származott, hogy a nemzetgyülés tagjainak egy jelentékeny része megfeledkezett arról a kötelességéről, amely parancsolólag követeli a kormányzópárt minden egyes tagjától, hogy fegyelmezett gondolkodásu, jóakaratu hozzáértéssel és önzetlen készséggel hozzájáruljon a szőnyegen levő fontos kérdések megoldásához és a tárgyalás alá kerülő javaslatok elintézéséhez.

A nemzetgyülés tagjainak tulnyomó része de jakto a kormányzó többséghez tartozott lényegileg azonban állandóan ellenzékieskedett és szüntelenül olu kérdések fölvetésén törték a fejüket, amelyeknek hullámzása azután lehetetlenné tett minden termékeny munkát.

Ez az állapot nemcsak a viszonyok helyes fölismerésének hiányából állott elő, hanem azért is, mert a képviselők mindegyike majdnem szertelen ambicióval arénán bizonytalan léptekkel jobbra-balra csusztak.

A mostani kormányválság megoldásának alapvető gondolata az, hogy ezeket a minden hasznos munkát meghiusitó egyéni akaratoskodásokat egyszersmindenkorra megszüntesse anélkül, hogy a nemzet képviselőinek szabad mozgását és tevékenységét, szabadságát megbénitaná.

A kormányzó már régen felismerte a helyzetet és a Teleki-kormány tagjai előtt sem volt titok már az a szándék, hogy a parlamenti lehetetlen állapotokat feltétlenül meg kell szüntetni.

A rend helyreállitását nemcsak az országban és annak végrehajtó szerveinek irányitásában kell keresztülvinni, hanem elsősorban magában a nemzetgyülésben is végre kell hajtani. Ez az elkerülhetetlen szükségesség a megoldás stádiuma felé közeledik. Az elkövetkezendő kormánynak nemcsak az alkotmány revizionális biztositékok megteremtésével kell foglalkoznia, hanem a parlament reformját is meg kell csinálni.

A közérdek parancsolólag követeli, hogy a nemzet képviselői a nemzetgyülésen olyan dolgokkal foglalkozzanak, amelyek az ország érdekeit előbbreviszik és minél kevésbé hozakodhassanak elő olyan dolgokkal, amelyek az egyéni kultusz szolgálatában állanak és amelyek nyilvánvaló célzatossággal a legtöbb esetben magánérdekeket szolgál. Ezeket az anomáliákat feltétlenül meg kell szüntetni s aki mandátumot vállal, előre tudja meg, hogy a nemzet képviselője a nemzet ügyeivel tartozik foglalkozni és saját egyéniségét, valamint magánérdekeket szolgáló tevékenységét ki kell küszöbölnie képviselői munkásságából.

A kormányválság megoldása és megoldásának helyes mederbe való terelése sok vonatkozásban külügyi helyzetektől függ.

Ez a helyzet ezidő szerint ugy hozza magával, hogy külügyi politikánkat programszerüen előre már most kell fixiroznunk, ha azt akarjuk, hogy ezentul azok a népek, amelyekkel érintkezésbe akarunk lépni és amelyekkel áruforgalmi és diplomáciai összeköttetéseket föntartani óhajtunk, bennünket meg ne előzhessenek céljaink megvalósitásában és háttérben szorithassanak akkor, amikor nemzeti érdekeink hathatós védelméről lesz szó. Be kell ismernünk, hogy a külügyi politika terén az eddig elkövetett hibákért és mulasztásokért a jelenlegi kormányt felelőssé tenni nem igen lehet. A külföldtől tulajdonképpen még ma is javarészben el vagyunk zárva és ez az elszigeteltség természetszerüen magával hozta, hogy tájékozódásunk is közvetett, sokszor jóindulat hijján való forrásokból szerzett adatokra támaszkodik.

Ha azt akarjuk, hogy a magunk sorsának igazi intézői lehessünk és ügyeinket, helyzetünket, aspirációinkat, gondolkodásunkat ismerő közegeink támogassanak és informáljanak bennünket a külföldön bennünket érintő és végbemenő eseményekről, akkor sürgősen kell arról gondoskodnunk, hogy ezeket a kötelékeket minél hamarább fölvehessük és rövidesen szoros kapcsolatba kerülhessünk azokkal a népekkel, melyek a multban is nemzetünk iránt való jóakaratuknak kétségtelen bizonyitékát szolgáltatták.

Csak az az út lehet az, amelyen biztos léptekkel haladva, reperálhatjuk a mult hibáit, enyhithetjük a jelen sivárságát és előkészithetjük azt a jövőt, amelyre nemzetünk aspirál.

A belpolitika terén foganatositandó reformokat már tovább elodázni nem lehet, és az elkövetkezendő kormánynak főfontosságu föladata lesz ezeket a reformokat a konszolidáció érdekében megcsinálni, hogy erre a konszolidált és rend tekintetében szilárd belső politikára emelhessük külpolitikánk hatalmas épületét.