Na, nem kell megijedni, nem magántanári kényszeredés, nem is doktori párosítás. Bizonyos okokból át kellett kalandoznom az új cambridge-i Angol Irodalom megielent köteteit (The Cambridge History of English Literature.) Ez egy hatalmas munka, melyet Anglia első tudósai teljes filológiai lelkiismeretességgel építgetnek.

Az ötödik kötetben van egy fejezet: Shakespeare on the Continent és ebben a 308. lapon ez áll: Reference must be made, in conclusion, to the great interest which Hungarians have always shown in the English poet, and the powerful influence he has exerted on their literature.

A very high rank among translations of Shakespeare is claimed for those by the eminent poet Charles Kisfaludy, especially for that of Julius Caesar. Ez pedig magyarul; végre meg kell emlékeznünk arról a nagy érdeklődésről, melyet a magyarok mindig mutattak az angol költő iránt, arról a hatalmas befolyásról, melyet irodalmukra tett. Igen előkelő rangot igényelnek a Sh.-fordítások között a kiváló költő, Kisfaludy Károly fordításai s ezek között különösen Julius Caesar fordítása.

A filigran kis tévedés érthető. A 472. oldalon az e fejezethez tartozó Bibliography-ban már Kisfaludy mint társaság és kiadó szerepel. Azt mellékesnek tartom, hogy Bayer munkája itt így van citálva: Shakespeare Drámái Hazáuk Ban. De a következő mondat megint szép: Some translations of scenes, notably from Romeo and Juliet, were produced by Petőfi A.

Ki itt a hibás? Az angol tudósok aligha. Van ebben a kötetben szó - és részletesen - a francia, német, spanyol, olasz etc. etc. Shakespeare-irodalomról és biztosra hiszem, hogy az illető nemzetek tudósai rajta voltak, hogy angol kollégáik helyes információkat kapjanak.

Vajon az a sok egyetemi tanárjelölt, kik gerezdestől fityegnek könyvtárainkon, nem jobban tennék, ha ilyen szolgálatok teljesítésére figyelnének? Ahelyett, hogy azután lődörögtetnék a szorgalmukat, hogy hol született Tinódi, vagy melyik obskurus verset melyik obskurus tanár vagy pap követte el, nem jobb volna-e becsületes felszolgáló pincéreknek lenniök a külföldi tudósok számára?

Szabó Dezső