A Belvárosi Színház ért a stilizáláshoz. Szeret fokozott jelentőséget adni a daraboknak, átfest elfakult holmikat egészen újszínűre. Most Molieret vette elő, és az volt az újítása a Nemzeti Színház egykori műsordarabjának, George Dandin-nek színrehozatala alkalmával, hogy egészen régi lett: visszatért Molięrehez. A legszerencsésebb gondolat, és Bárdos, a rendező nem hagyta vele cserben Bárdost, aki az ötletet adta.

A versaillesi park hatalmas méretű szabad színpadához képest csak egy színfolt volt a legkisebb pesti színház, hogy a produkció még bravúrosabb legyen. És ebben a nevető színfoltban lekicsinyített arányokban, de eleven erővel támadt életre George Dandin története, s az eredeti pásztorjátékok - mint komoly nagybetűk körül a kacskaringós cirádák - adtak jelentőséget az akciónak.

A címszerepet Harsányi Rezső játszotta. Mint mindig, most is tehetséges színészt láttunk benne, de annyit adott önmagából, hogy kissé eltakarta vele Dandin Györgyöt. Simonyi Mária már sokkal közelebb vitt Molierehez, akit azután egészen megtaláltunk Harmos Ilonában és Bánócziban.

Losonczy Zoltán