A bünpör vasárnapi tárgyalása

A Hétfői Napló tudósítójától.

A hadosztálybíróság vasárnap folytatta Liszkay százados hadbíró vezetésével Madarász György százados bünperében a tanukihallgatásokat.

Katzián János főesperes gyermekkora óta ismeri Madarász századost, hitoktatója volt. Szertelen, rendszertelen gondolkodásu embernek ismeri. Báró Okolicsányi Dezsőné Huszár Hono festőművésznő elmondja, hogy Madarász gondolatai mindig akörül forogtak, hogy az emberek sorsát megjavítsa. "Becsületszavamat adom, - mondotta vallomásában, - hogy én Madarászt mindig csak mint fehérérzelmű embernek ismertem." Hegedüs Vilmos főhadnagy rendkivül mély gondolkozásu embernek ismeri Madarász századost. Takáts István tiszthelyettes a vörösuralom alatt együtt szolgált a fronton Madarász századossal. Kijelenti, hogy Madarász a legénységtől nagy figyelmet követelt, arról azonban nem tud, hogy Madarász a legénységet kommunizmusra buzdította volna.

A következő tanu Mezei István. Két fegyházőr vezeti a terembe, a Stenczl-Nikolényi ügyből kifolyólag tizenöt évi fegyházra van elítélve. Az elnök kérdéseire elmondja, hogy elbeszélte Madarásznak mindazt, amit az ellenforradalmi mozgalomról tudott. A Székely hadosztály, amely a román fronton van, a székesfehérvári ezred, a komáromi tüzérség mind készen állott az ellenforradalomra, röpiratokat fognak kibocsájtani, melyekben felszólítják a munkásokat, hogy ne hagyják magukat az orruknál fogva vezetni. A röpcédulákat repülőgépekről fogják ledobálni, ugyancsak repülőgépekről fogják bombázni a várost s a gellérthegyi tüzérség a perifériákat fogja lőni.

Elnök: Ezt mind közölte Madarászszal?
Tanu: Igen, de nem mindjárt az első alkalommal.
Elnök: Tehát mikor közölte vele?
Tanu: Még aznap délután. Én többen nem mentem az ellenforradalmárok tájéka felé sem, mert nem akartam több adatot szolgáltatni. Sághy néhány nap mulva közölte velem, hogy árulás történt, az ellenforradalmat elárulták. Rögtön elmentem Madarászhoz, hogy megtudjam tőle, mi történt. Madarász nagyon meg volt lepve, az egész dologról nem tudott semmit. Este elmentünk Madarászszal Korvin-Klein Ottóhoz s Madarász mindjárt megkérdezte tőle, hogy miért történtek a letartóztatások. Korvin meglepődött s csodálkozva kérdezte, hogy honnan tudja ön azt. Majd haragosan kijelentette, hogy önöknek az egész ügyhöz semmi közünk. Én erről az ügyről, - mondta nekünk Korvin-Klein Ottó, - mát több helyről kaptam jelentést és figyelemmel kisérem az egész társaságot. Legyenek különben nyugton, a letartóztatottaknak nem lesz semmi bajuk. Korvintól hazafelé menet Madarász kifejtette előttem az ellenforradalomról való nézetét. Ebből még igen nagy baj lesz, - mondotta nekem, - hiszen csupa éretlen gyerek csinálja. Ebből nem lesz más, mint pár száz ember halála. Ha komolyabb akció volna és érett emberek csinálnák, akkor lehetnek a dologról beszélni, de így nem. Igy a legokosabb, mielőtt ebbe a zöld dologba belefognánk, még csirájában elfoglalni az egészet. Egyikünk sem gondolt arra, hogy ennek a följelentésnek ilyen szomoru vége lesz. A lapokból szereztem róla tudomást, hogy a forradalmi törvényszék hat embert halálra ítélt, akik közül kettő ki is végeztek. Amikor ezt az ujságot megmutattam Madarásznak, magából kikelve kiáltotta, hogy ez a legnagyobb disznóság.

Madarász a tanu vallomására reflektálva kijelenti, hogy ő az első beszélgetésüket követő napon kereste föl Mezeit és nem aznap délután. Dr. Gerle Sándor ügyvéd az utolsó tanu, aki szertelen, axcentrikus, egzaliált embernek tartja Madarászt. Sokat adott arra, hogy egyik szélsőségből átcsapjon a homlokegyenest ellenkező szélsőségbe.

A tárgyalást hétfőn reggel folytatják, amikor az orvosszakértők terjesztik be véleményinket.