És amíg a vita ezek között folyik, addig örök és eldönthetetlen. Ősi és reménytelen meddősége mégis feljegyzésre érdemes belátásokhoz segíthet bennünket. Beláthatjuk végre, hogy nem lehet művészeket aszerint értékelni, hogy az általunk fogalmilag jól-rosszul körülírt irányzatok vagy osztályok közül, melyikbe tartoznak. A valahovatartozás nem jelenthet sem esztétikai értéket, sem értéktelenséget, legfeljebb tudományos érdekességet.

És beláthatjuk azt is, hogy milyen nevetséges az a tudákos állítás, amely Rafaelt laposnak és könnyen érthetőnek minősíti. Olyan nagyon szimpla képekről nem szokás évszázadokon át vitatkozni. Akik őt azért dicsőítik, vagy lenézik, mert könnyen érthető, azok csak azt bizonyítják, hogy amennyit ők megértettek belőle, annyit tényleg könnyű megérteni.

Ez áll azokra a műértőkre, akik azt hiszik, hogy kimerítették Rafaelt, ha felsorolják, ki mindenkihez járt iskolába és elfelejtik megcsodálni, hogy milyen sok az, amit megtanult és milyen sok az, amit senkitől sem tanulhatott és amire senkit meg nem taníthatott. De áll azokra a jó szándékú professzorokra is, akik képei helyett inkább azok magyarázataiban gyönyörködnek, vagy azokra a gyöngéd lelkekre, kik Drezdában a Sixtusi Madonna előtt az obligát "ah"-okkal adóznak.

Rafael művészete a beteljesedett reneszánsz festészetének végső eredménye, mint a bramantei architektúra az építészeté. És ha egyszerű embereket meg is állítana, minden hírességük nélkül is, madonnáinak méltósága és szelídsége, tekintetük tisztasága, a stanzák freskói és szőnyegkartonjai mellett sok tudós bírálója és lelkes bámulója menne el közömbösen, ha Rafael neve nem állná útjukat.

Éppen így a reneszánsz fénykor építészeti emlékei is csak keveseknek mondanak valamit, sokak a műtörténelem idevágó passzusait recitálják el előttünk. Bramante architektúrájának szigorú, majdnem dísztelen, elvont szépsége ugyanaz, amelyből a valódi Rafael kompozíciók nemes ünnepélyessége származik.

A reneszánsz művészet végső nagy problémájának megoldását: saját feladatainak saját szellemében, anyagában és technikájában olyan végérvényesen megfelelni, amint az antik építészet és szobrászat a maga feladatainak megfelelt, - ők közelítették meg a legjobban.

Az ilyen végső és abszolút megoldások sohasem bírhatnak avval az egyéni varázzsal, amely a keresés, próbálkozás, küszködés munkáit olyan életmelegekké és mélyen rokonszenvesekké teszi. De övék a nagy emberi teljesítmények monumentalitása.

Igaz, kijózanítók, mint minden elért cél, azonban annak, aki józanul is tud gyönyörködni, a tiszta szépségek világát tárják fel. A keresők és úttörők kemény tusái a rezonáló lírikust hangolják fel bennünk. A nagy megfejtők eredményei felé mint harmóniákat méretekbe és számokba átültető matematikusok fordulunk.

Mert Rafael hullámvonalakkal piramisba, vagy körbe írt madonnakompozícióinak és a képelemek kiegyensúlyozása céljából szinte geometrikusan felparcellázott freskófelületeinek, majesztetikus voltukban is szelíd, mozgalmasságukban is nyugodt harmóniái éppen úgy formamathezisen épülnek, mint a görög oszloprendek, vagy Bach muzsikája.

Mathezis ez, ennek teljes szigorúságával, de világossága nélkül, mert törvényei nem axiómákon, hanem érzéseken alapulnak és összefüggéseit nem logikai levezetések, hanem az alkotó művészek intuíciói tárják fel.

Mint mathezis tehát nem transzponálható át szépirodalomba és mint érzések és intuíciók terméke nem fagyasztható szilárddá a fogalmak hűtőkamráiban. Állíthatja-e valaki, hogy ilyen, lényegében komplex művészet egyszerű és könnyen érthető?

Az athéni iskola, Szent Péter megszabadulása, a Madonna della sedia és a Csodálatos halászat kompozícióinak kiegyensúlyozott térkitöltését, minden mozdulatot kontúrba vetítő vonalvezetését és ennek szélesen hömpölygő ritmikáját, az arányok absztrakt szépségét csak az antik templomok és szobrok harmóniáin és a reneszánsz egész kifejlődésén iskolázott szem tudja megérezni és élvezni.

Aki ezen az úton jutott el Rafaelhez, az ugyan nem szegődik istensége papjává, mert látja, hogy ő is csak emberi ideálok és feladatok, bár kiváltságos, de nem hibátlan teljesítője, de nem is igyekszik őt lerántani arról a legmagasabbak közül való magaslatról, amely őt méltán megilleti és amely mindig tájékoztatóul fog szolgálni, akár azért, hogy közeledjünk feléje, akár azért, hogy távolodjunk tőle.

Sós aladár