Ha az ember laikus fejjel valami modern fajhigiéniai könyvet olvasott, rendszerint többé-kevésbé lehangoló érzése marad utána: a szakemberek legtöbbje pesszimizmussal nézi a kultúr-emberiség jövőjét, s kutatásuk arra szeret irányulni, hogy e mellett a pesszimizmus mellett argumentumokat gyűjtsön. Teljes tudományos értékű-e ez a kultúrpesszimizmus? Valóban dekadenciában vannak-e a művelt népek és velük lehanyatlással fenyeget-e az emberi kultúra?

Élvezettel és megnyugtató tanulsággal olvastam egy kitűnő budapesti orvosnak, dr. Tomor Ernőnek tanulmányát, amely Grundírrtümer der heutigen Rassenhygiene címmel jelent meg nemrég Lipcsében, Kurt Kabitzsch kiadásában, mint különlenyomat a Würzburger Abhandlungen című orvostudományi folyóiratban.

Dr. Tomor határozottan ellentmond ennek a divatos kultúrpesszimizmusnak, nem tudományos, hanem szépirodalmi természetűnek, hangulati eredetűnek tekinti. Hangsúlyozottan állítja fel a tételét, hogy a kultúrélettel összefüggő bajok és beteges jelenségek nem érintik magát az emberi fajt, a körülményekből és nem a kultúrából magából származnak és kellő intézkedésekkel kiküszöbölhetők. Okfejtése nagyon világos és logikus. Kimutatja a kultúrpesszimizmus hirdetőinek módszerbeli és gondolkodási hibáit, a fogalmak összecserélését és váltakozó értelemben való használatát, az anyagot szállító statisztika téves értelmezését, s az így nyert megállapításokból vonja le következtetéseit.

A kultúrpesszimisták leggyakrabbi tévedése szerinte az, hogy a tehetséges családok kipusztulásáról beszélnek. A felszínen lévő vezető osztályok családjai gyorsabban, vagy lassabban elenyésznek, helyükbe az alsóbb osztályokból emelkednek fel a tehetségek, ezzel az alsóbb osztályok tehetség-készlete folyton fogy és - ha hinni lehet a kultúrpesszimistáknak - idővel annyira el fog fogyni, hogy az alsó osztályok csupa tehetségtelen butákból fognak állni, a felsőbb rétegeknek nem lesz honnan meríteni a kipusztult tehetségek helyébe való pótlást, s ezzel az egész emberiség elbutul és a kultúra tönkremegy.

Ezzel a pesszimisztikus jóslással szemben Tomor igen meggyőzően mutat rá arra, hogy először is ennek a gondolatmenetnek a hívei összetévesztik a sikert és pedig mindig csak a gazdasági sikert a tehetséggel, ami már magában is súlyos tévedés. Másodszor meg rosszul alkalmazzák a statisztikát, mikor csakis a házassági és a törvényes születési statisztikából következtetnek. Aki a dolgot biológiai szempontból nézi, annak figyelembe kell vennie a házasságon kívüli szaporodás tényezőjét is, amelyet a statisztika nem mutat ki.