Öt csendőrt hallgatott ki a biróság

A Tisza-bünpör vasárnapi tárgyalása

A hadosztálybiróság vasárnap is folytatta a Tisza-pör főtárgyalását. A mára beidézett tanuk között vannak azok a csendőrök is, akik a gyilkosság napján a Roheim-villában szolgálatot teljesitettek. Igy Rákóczi Sándor parancsnok, Sófalvy Dániel, Csiki Zsigmond, Zsombory János és Szekeres csendőrök,
Közülük négy le van tartóztatva.

A szakácsnő és vasalónő vallomása

Bugyi Antalné szakácsnő a tárgyalásvezető kérdéseire előadja, hogy 1918 október 31-én a villában tartózkodott lent a konyhában. A délelőtt történtekről nem tud semmit. A ház körül lövöldözéseket hallott és mindnyájan nagyon féltek. A csendőrök a merénylet előtt két nappal jöttek és nyolcan voltak. Délután a szobában zajt hallott, de amikor kiment, akkor hány lövés volt, azt nem tudja.

Badics Sándorné vasalónő a délelőtti látogatóról csak annyit tud, hogy amikor ő felszaladt a hallba, az bucsuzott, szétnyitotta köpönyegét és kérdezte, „ hát igy néznek ki a gyilkosok?” Az egyik katona, akinél fegyver nem volt, azt mondta, hogy reméli, hogy a nemzeti tanácshoz fog csatlakozni. A kegyelmes úr azt felelte: „Fiam, az ilyen beszédnek itt nincs helye”.

A szuterénben lakott a csendőrök szobája mellett és délután hallotta, hogy mondták a csendőröknek, hogy szereljenek le és szégyeljék magukat, hogy most is itt őrzik a kegyelmes urat. A csendőrök vonakodtak csillagjaikat letépni. Három katona jött le hozzájuk. A csendőrökről le volt szedve a csillag és kalapjukról a toll.

Dr. Mondada: Meg tudná ismerni azokat a katonákat, akik a csendőröket lefegyverezték? Forduljon meg és nézze meg, nincsen-e a vádlottak között valamelyik.
Badicsné: Nem tudom megismerni.
Dr. Mondada: Egyik sem?
Badicsné (Hütnerre mutat): Talán ez, ha volt neki bajusza. Most nincs egyiknek sem bajusza, akkor pedig mindegyiknek volt.
Dr. Mondada: Dobónak van.
Badicsné: Mintha ez volna az, aki a pincefolyosón állt őrt. De határozottan nem állitom. Mindegyik pirosabb arcu volt és kövérebb.
Hüttner: Én sohasem hordtam bajuszt.
Dobó: Én nem voltam lent.
Dr. Mondada fényképeket mutat a tanunak: kérdezi, nem ismeri-e fel valamelyiken a katonák közül az egyiket.
Badicsné: Kéri Pál fényképét hasonlónak találja.
Dr. Mondada: Katonasapka volt az illetőn?
Badicsné: Igen.
Dr. Mondada (Hüttnerhez): Kérinek katonasapkája volt?
Hüttner: Igen.
A biróság a tanut megesketi.
Dr. Török védő kéri, hogy a tanut szembesitsék azzal, akit a fényképen felismert.

A csendőrök parancsnoka

Ezután következett Rákóczi Sándor csendőrőrmester kihallgatása.
Dr. Mondada kérdéseire előadja, hogy őrszolgálati kötelességsértés büntettével van vádolva: 1920 március 13-a óta van letartóztatva.
Rákóczi Sándor a tárgyalásvezető kérdéseire előadja, hogy ő volt a parancsnoka a Roheim-villában levő különitménynek. A különitményt október 30-án déli 12 órakor Szekeres Ferenc őrmester parancsára vezényelték ki a Mosonyi-utcai rendőrlaktanyából, hogy Tisza személyére és vagyonára vigyázzanak.
Dr. Mondada: Teljesitette ezt a feladatot?
Rákóczy: Amennyire tudtam, teljesitettem.
Dr. Mondada: Majd meglátjuk. Kikből állott ez az őrség?
Rákóczy: Én, Csiki, Sófalvy, Bogyó Samu, Zsombory Kis Dániel és Samu csendőrök.
Dr. Mondada: Adja elő a 31-én délelőtt történteket.
Rákóczy: Déltájban egy autó jelent meg: az autóban tiz-tizenöten lehettek, civilek és katonák. Megállottak és kisétáltak: „itt lakik a gyilkos!” Mikor ezt láttam, a házmesternek vagy az inasnak mondtam, zárják be a kapukat. Ezután Dömötör kijött és azt mondta, hogy ne mutatkozzunk az utcán.
Dr. Mondada: Tudta 31-én délelőtt, hogy mi történik a városban?
Rákóczy: Igen. 30-án este tizenegy órakor a sofőr azt mondta, hogy kitört a forradalom.
Dr. Mondada: Gondolt arra, hogy valami baj érheti a kegyelmes urat?
Rákóczy: Én csak a csőcselékre gondoltam. A politikát nem ismerem.
Dr. Mondada: Itt nem politikáról van szó. Ennek a tárgyalásnak semmi köze a politikához, itt bünesetről van szó. Itt senkivel politikáról nem beszélünk. Gondolt-e arra, hogy Tisza István ellen merényletet követnek el?
Rákóczy: Nem gondoltam.
Dr. Mondada: Mi volt a parancsa?
Rákóczy: Hogy vigyázzunk a kegyelmes ur személyére és vagyonára.
Dr. Mondada: Ez az utóbbi állitása ellentmondásban van feleleteivel. Ha ilyen parancsot kapott, akkor ebből gondolhatta, hogy valami történhetik. Ha nem kiván felelni, nem tartozik. Hogyan teljesitették a szolgálatot?
Rákóczy: Járőröket vezényeltem ki 30-ára. A szolgálatot töltött fegyverrel kellett ellátniok.
Dr. Mondada: Az eddigiekből mást lehet látni. Október 31-én is folytatta?

A szobában pipáztak és kártyáztak

Rákóczy: Nem, mert parancsot kaptam a kegyelmes urtól, ne küldjek ki, megtámadják, kellemetlenséget csinálnak. Volt köztünk két csendőr, aki teljesen bakaruhában volt, sapkával. Mi hatan csendőrruhában. A két csendőrt kiküldtem azzal, ha valamit észrevesznek, szóljanak: Ezek fegyver nélkül mentek.
Dr. Mondada: Maguk pedig a szobában pipáztak és kártyáztak.
Rákóczy: Pipáztunk, de nem kártyáztunk.
Dr. Mondada: Azonkivül tudomásom van, hogy önnek már akkor igen melege volt a villában és mindenféle kifogásokat használt és kérte Tisza István grófot, hogy intézkedjék fölváltásáról.
Rákóczy: Én nem arra kértem, hogy váltasson föl. Telefonhoz mentem, összeköttetést nem kaptam. Szolgálati jegyet irtam és arra kértem a kegyelmes urat, hogy egy őrt vagy alkalmazottat adjon nekem. Amire azt mondta, szükségtelen.
Dr. Mondada: Ez sem egészen igy volt. Maga már aznap délelőtt és a délutáni órákban panaszkodott, hogy nincsen kenyere.
Rákóczy: Nem a kegyelmes urnak.

„Ha maguk nem olyan gyávák, Tisza ma is élne”

Dr. Mondada: A személyzetnek. Panaszkodott, hogy a fölváltás most sem jön, aztán valaki a villa személyzetéből beismerte, hogy hirül vitte maguknak, hogy a városban forradalom van és hogy a katonák a nemzeti tanácshoz csatlakoztak. Magának már nem volt fontos Tisza István gróf személyének őrzése.
Rákóczy: Nekem a szolgálatom mindig fontos volt. Tizenhét éves szolga vagyok, hogy ez megtörtént, nem tehetek róla.
Dr. Mondada: Figyelmeztetem arra, hogyha maguk nem viselkednek olyan gyáván, mint amilyen gyáván valamennyien viselkedtek, akik ott voltak, Tisza István gróf ma is élne. Abszolute nincsen joga, hogy önérzetesen beszéljen. Gyávák voltak… Mondja el, hogy történt a lefegyverzés?
Rákóczy: Az inas bejött azzal, hogy behatoltak a villába. Mondtam Dániel csendőrőrmesternek, menjen fel. Ez azt mondta, fáj a feje, amire magam mentem föl. Mikor fölmentem, láttam, egy katona áll a lépcsőn, aki felém fordul és azt mondja: „Mit akarsz itt?” Kérdeztem, milyen járatban van. „Semmi közöd nincs hozzá” – mondotta. Erre engem bevezettek a szobába és készbe vágták a fegyvert. Egyenkint megmotoztak és kikisértek az utcára.
Dr. Mondada: Ez is ugy volt, hogy három ment le oda a szobába és ott voltak maguk valamennyien gond nélkül, fegyvereik a falhoz támasztva és egyszerü párbeszéd fejlődött ki maguk között, amelynek következménye az volt, hogy leszedték a csillagokat, hagyták, hogy elvegyék tollaikat és három katona kikisért hat csendőrt.
Rákóczy: Az udvaron is voltak katonák.
Dr. Mondada: Azt maga a szobából nem láthatta. Kötelességük lett volna védekezni és egész nap fegyverrel teljesiteni szolgálatot.
Rákóczy: Én ezt a kegyelmes ur ellenére nem tehettem.
Dr. Mondada: Nem kellett volna ezt a kegyelmes urnak látnia.
Rákócz: (Hallgat.)
Dr. Mondada: Amikor hallották, hogy katonák jöttek, az egyik a másikat lökdöste, hogy „eredj te!”
Rákóczy: A merényletről nincs tudomásom. Este nyolc óra tájban hallottam a laktanyában, hogy a kegyelmes urat meggyilkolták. Két katona kisért minket a fák széléig, ott katonákat is látott, de automobilt nem.
Kottra őrnagy: Miután a kegyelmes ur megtiltotta azt, hogy mutatkozzanak, nem gondolja, hogy önnek, mint kipróbált, régi csendőrnek, kötelessége lett volna intézkedni?
Rákóczi (habozva): Lehetett volna, ha felmentem volna az emeletre.
Dr. Mondada: Lehetett volna a kertben is, mert az tele van sürü bokrokkal és fákkal.
Kottra: Milyen intézkedést tett tehát gróf Tisza István életének biztonságára?
Rákóczi: Én mindent megpróbáltam, de semmi sem sikerült. Telefonon próbáltam intézkedni, nem sikerült. Szolgát akartam kiküldeni, nem sikerült. Csendőrt küldtem ki délután jelentést tenni, de az nem jött vissza.
Kottra: Adjon nekem fölvilágositást arról, hogy miért viselkedtek olyan hitványan, hogy egy sziv, lélek, fölmondta a szolgálatot és megadták magukat, nem csináltak semmit.
Rákóczi (hosszabb zavart hallgatás után). Bennünket hirtelen megleptek. Arról nem világositottak föl, hogy mi van odakint.
Dr. Mondada: Dehogy nem. Klein Rezső fölvilágositotta.
Kottra őrnagy: Hát nem volt lehetőség, hogy önök ezekkel az emberekkel elbánjanak?
Rákóczi: Nem volt rá idő. Azt nem tudtuk, hogy hányan voltak. Künn az ablaknál is voltak.
Kottra őrnagy: Amint a vizsgálat mutatja, nem voltak. Miért nem lehetett valamit tenni?
Rákóczi: Az akkori helyzet……..
Délelőtt figyelmeztették a csendőrparancsnokot, hogy délután jönnek Tiszáért
Kottra őrnagy: Mennyiben befolyásolta önöket az akkori helyzet?
Rákóczi (hosszabb hallgatás után): Hallottuk, hogy a városbeli csendőrséget elfogták és szétverték. Azt hittük, hogy csak magunk vagyunk. A soffőr hozta ezeket a hireket. Az is befolyásolt bennünket abban, hogy fegyvereinket átadjuk: a másik az volt, hogy megleptek.
Kottra őrnagy: Ki volt még az oka, hogy szolgálatot nem akartak teljesiteni?
Rákóczi: De akartunk, mert különben délután elmentünk volna. De egyáltalában nem lehetett szolgálatot teljesiteni.
Dr. Mondada: Nem gondolt arra, hogy a hallott hirek után nem is lesz nagyon jó Tiszát védelmeznie?
Rákóczi: Erre nem gondoltunk.
Dr. Török: Járt kint délelőtt valami vöröshaju, esőköpenyes civil?
Rákóczi: Járt. Kissnek mondtam, hogy menjen fel és nézze meg, kik jöttek. A civil is tiz perc alatt eltávozott. Távozás közben mondta, hogy vigyázzunk, ne történjék estig semmi, mert este elviszik a kegyelmes urat a nemzeti tanácshoz.
Azt senkinek sem jelentettem, mert azt hittem, hogy a kegyelmes ur tudja ezt. Arra nem gondoltam, hogy gyilkosok fognak jönni. A fentlevő két csendőrt ez a civil a két katonával együtt még délelőtt lefokozta: azt mondták, hogy a régi rendszer lejárt, nem szabad csillaggal járni. Elmondja ezután, hogy a gyilkosságnál nyolc katonát látott, kettőt tisztán látott a lámpavilágnál, a többi nem volt jól látható.
Lévai: Tud-e személyleirást adni arról, aki a katonákat vezette?
Dobó István véleménye gyilkostársairól
Rákóczy: Cingár, középtermetü ember volt, fekete nyirott bajuszu. Határozottan csak azt tunám fölismerni, aki vele beszélt és elvette tőlem a járőr-táskát.
Sztanykovszky: Két éve nekem oly gyenge bajuszom volt, hogyha nem borotválom, akkor sem lehetett nyirott fekete bajuszom.
Dobó: Ha kissé teljesitették volna a szolgálatot s ha két ember megszólitotta volna a belépő egyéneket, hogy mit akarnak, akkor teljesen kizárt dolog, hogy előfordulhatott volna a gyilkosság, amilyen fegyelmezettek, és bátrak a csendőrök. Mind elszaladtak volna az ilyen emberek, mint akik odamentek.
Dr. Mondada (Rákóczyhoz): Hallja?
Kottra őrnagy: Azt mondotta, hogy ismeri azokat, akik ott voltak és azok olyan emberek, hogyha rákiáltanak, elszaladnak. Kik voltak azok? Mert ön ismeri azokat.
Dobó: Neveket nem tudok. Onnan következtettem, hogy intelligens emberek voltak. Mi nem vagyunk olyan bátor emberek, mint akik a csendőrökkel szembe szoktak szállni.
Kottra őrnagy: Hajlandó megnevezni, hogy kik voltak, akik bementek?
Dobó: Általában gondoltam, hogy mi vádlottak nem vagyunk azok az emberek, akik verekedtek volna valaha.
A biróság ezekután Rákóczy őrmester megesketését mellőzte.
„Szórakoztunk” – mondja a másik csendőr
Sófalvi Dániel sófalvai születésü 34 éves református vallásu csendőrőrmester kihallgatása következett ezután, akit szintén szuronyok közt kisértek be. Előadta, hogy a Roheim-villában 1918 október 18-án szolgálatot teljesitett azzal a paranccsal, hogy a kegyelmes urra vigyázzanak. Nappal szolgálatot teljesitett és a 31-ére virradó éjszaka is. 31-én azt a parancsot kapták, hogy ne mutatkozzanak az udvaron. Ezt a parancsot a járőr parancsnoka adta a kegyelmes ur nevében. Aztán nem teljesitettek semmiféle szolgálatot a villában, hanem lent voltak a szobában.
Dr. Mondada: Mit csináltak egész nap?
Sófalvi: Szórakoztunk, untuk magunkat.
Dr. Mondada: Kártyáztak.
Sófalvi: Nem.
Dr. Mondada: Szivesen voltak ott?
Sófalvi: Amennyiben muszáj volt.
Dr. Mondada: Miért nem voltak ott szivesen?
Sófalvi: Attól tartottunk, hogy bejön egy csapat és kellemetlenségünk lesz.
Dr. Mondada: Mit ért kellemetlenség alatt?
Sófalvi: Hogy legyilkolnak. A csendőrökre haragudtak.
Dr. Mondada: Kitől hallotta ezt?
Sófalvi: A soffőr mondta.
Dr. Mondada: Más valakitől nem hallotta?
Sófalvi: Nem emlékszem.
Dr. Mondada: Nem emlékszik egy fiatal suhancra, egy iparoslegényfélére, aki ott lakott a villában? Maga bevallotta. A kertésznek a fia ez.
Sófalvi: Nem emlékszem.
Dr. Mondada: Délelőtt történt valami, amire visszaemlékszik?
Sófalvi: Nem történt semmi.
Dr. Mondada: Délután?
Sófalvi: Délután mikor hallottam, hogy katonák jöttek be, kimentem az udvarra. Kevés ideig tartózkodtam ott s mire visszamentem, már egy katona a folyosón fegyverét lövésre készen tartotta, el akarta sütni.
Dr. Mondada: Nem értem a vallomását. Hány katona fegyverezte le magukat?
Sófalvi: Három katona.
Hogyan történt a lefegyverzés
Dr. Mondada: Hol és hogy történt a lefegyverzés?
Sófalvi: Az egyik bent volt a szobában, a másik a fegyverét tartotta az ajtóban készenlétben. Az egyik azt mondta, hogy miért őrzitek még mindig ezt a kutyát és azt mondta, hogy a városban a csendőrök csatlakoztak a forradalmárokhoz.
Ezután a vádlottak közül Sztanykovszkyra mutat, hogy ő hasonlit ahhoz, aki kézben tartotta a fegyvert. Határozottan nem állitja, hogy ő volt, de hasonlit hozzá.
Dr. Mondada: Érezte maga, hogy sulyos kötelességmulasztást követtek el?
Sófalvi: Harminchat órai szolgálat után fel kellett volna bennünket váltani. Mi nem is tudtuk, hogy mi van odakint.
Dr. Mondada: Ez csendőrhöz nem méltó beszéd, mert a harctéren hetek és hónapok teltek el, hogy az emberek bent feküdtek a fedezékben. Azok bizonyára nehezebb időket éltek át ott kint és még sem panaszkodtak ugy, mint maguk, akik olyan rettenetes órákat éltek át amiatt, hogy harminchat óráig nem jött fölváltás.
Sófalvi: Az volt a baj, hogy nem volt aki informált volna bennünket, hogy mi van odakint. Ha kimentem az udvarra, nem is tudtam, hogy honnan jönnek a golyók.
Dr. Mondada: És akkor már nem féltek, mint csendőrök fegyverrel az utcán végigmenni?
Sófalvi: Akkor már láttuk odakint a helyzetet. A rendfokozatot nem varrtuk fel. Gyanuja az, hogy valaki elárulta őket, mielőtt a katonák bejöttek, mert különben nem találták volna meg őket. Volt ott egy szobalány, az este, mikor bementek szolgálatba, kiment a kapuhoz, ahol éppen ő volt az őrszem; egy őrmester várta és együtt elmentek a szobalánnyal. Másra nem gyanakszik. A soffőrrel többször beszélt; modta neki, hogy nézze meg, mi van a városban, de az nem ment ki, azt mondta, hogy mindenki tudja, hogy ő Tisza István szolgája és lelövik.
Török védő kérdésére azután elmondja, hogy a fegyvereket ugyanabban a szobában találták, ahol lefegyverezték őket. A mosókonyhán mentek keresztül és az egyik asszony engedte be a szobába. Azért ment vissza a fegyverért, mert nem érezte jól magát a fegyvere nélkül.
Sztanykovszky: A csendőrök engem mindennap láttak itt a fogház udvarán, tehát könnyü engem itt ismerősnek találniok.
Dr. Mondada (Sztanykovszkyhoz): Szóval ön tagadja, hogy a csendőrök lefegyverzői között lett volna.
A csendőr információt kért a fogházban Dobótól
Dobó: Engem a fogházban áthelyeztek a nagyszobába, mert nem birtam ki a cellában. Sófalvival együtt voltunk a füdőben és ő mondta, hogy kommün miatt van letartóztatva és kérdezte tőlem, nem tudom-e, hogy hányan voltak a Roheim-villában és ő kérdezte tőlem, hogy kint voltak-e Hüttner és Sztanykovszky. Ő tehát nem is tudta, hogy hányan voltak kint és kik voltak kint. Én ekkor rögtön jelentettem az őrnagy urnak és kértem, hogy válasszanak el bennünket. Erre Sófalvi elkezdett káromkodni, mert ő ki akarta venni belőlem, hogy kik és hányan voltak ottan.
Sófalvi: Nem igaz, hogy érdeklődtem nála Hüttner és Sztanykovszky után és név szerint nem is ismertem őket. Kérdeztem Dobótól, miért van itt: mondta, hogy a Tisza-ügyben. Kérdeztem, hogy maguk is ott voltak-e a gyilkosság végrehajtásánál, hogy mentek oda. Azt mondta, automobilon. Ő nem tudta, hogy én ott voltam a Roheim-villában. Másnap azután mindent letagadott.
Dobó: Én azt mondtam, hogy egyáltalában nem voltam ottan.
A biróság a tanut nem esketi meg.
Elnök ezután a tárgyalást felfüggeszti.
Szünet után a harmadik csendőr vallott
Szünet után a biróság Csiki Zsigmond csendőrőrmestert hallgatja ki.
Dr. Mondada: Mikor került a villába?
Csiki: Harmincadikán délután. A szolgálatvezető őrmester mondta, hogy Tiszára kell vigyázni.
A tanut a biróság nem esketi meg.
Zsombory őrmester
Zsombory János csendőrőrmester kihallgatása következett ezután. Szintén szuronyok közt kisérték, mivel az október 31-iki magatartása miatt letartóztatták.
Zsombory: Harmincadikán Szekeres őrmester kivezényelt bennünket szolgálatba. Rendőrök is teljesitettek szolgálatot. Egész éjszaka nem volt baj, de azért ébren voltunk.
Dr. Mondada: Mit gondol, milyen baj fordulhatott volna elő?
Zsombory: Legfeljebb azt gondotlam, hogy a vagyonbiztonságot kell megőrizni. Reggel még ki sem világosodott, a rendőrök elmentek.
Dr. Mondada: Mit mondtak a rendőrök, miért mennek el?
Zsombory: Nem szóltak semmit.
Dr. Mondada: Le lettek váltva?
Zsombory: Nem. Reggel kilenc órakor a parancsnok azt mondta: „a kegyelmes ur megparancsolta”, - mert az inas, ki kint járt a városban, mikor visszajött, elmondta, hogy a városban a katonák be vannak rugva, nőknek is fegyver van a kezükben, hogy a szobában tartózkodjunk, a kaput nem is szabad bezárni, őrszemet sem szabad állitani. Ha valaki be akar jönni, bejöhet. Ha szükség lesz ránk, akkor tudomásunkra adják. Nem is reggeliztünk. Elmult tizenkét óra, fölváltásnak kellett volna érkezni. Egy órakor még nem jött fölváltás. Éhesek voltunk, mondtuk a parancsnoknak, intézkedjen, hogy váltassunk fel, vagy adjanak ebédet. A parancsnok fölment és megjelentette. Ekkor a kegyelmes ur lejött és hozott egy doboz cigarettát, körülbelül husz darab lehetett. Ezt odaadta és elosztottuk. Azután ebédet hoztak.
Dr. Mondada: Honnan?
Zsombory: A kegyelmes ur adta. Másfélliter bort is kaptunk nyolcan. Lövéseket hallottunk, de nem volt semmi baj. Félháromkor elmentek, nem is tértek vissza. Bogyó Mihály és Kiss János. Egyszerre jött az inas, menjünk fel, mert nyolc fegyveres katona jött be. Alig telt bele két perc, ott voltak a parancsnokkal együtt, két ember bejött szuronyt szegezve, egy pedig az ajtónál állott lövésre kész fegyverrel. A másik kivülről kiabált: „Elszedni mindent a gazemberektől.”
Dr. Mondada: Nem gondolták, hogy csak a puska után kell nyulni és hogy a hat csendőr a három emberrel szemben ellenállást fog kifejteni?
Zsombory: Nem tudtuk, hány vasbottal állunk szemben. Tiz órakor ??? két katona meg egy civil és akkor nem történt semmi. A parancsnokunk azt mondta, fent voltak a kegyelmes urnál és fölszólitották, hogy a Nemzeti Tanácshoz álljon.
Miért engedték lefegyverezni magukat?
Dr. Mondada: A kérdés az, hogy miért engedték magukat lefegyverezni?
Zsombory: Nem tudtunk olyan erőt kifejteni.
Dr. Mondada: Hárommal szemben? Amikor a tölténytáska az oldalukon volt?
Zsombory: Az inas azt mondta, nyolc ember.
Dr. Mondada: Maguk csak négy embert láttak.
Zsombory: Nem tudtuk, hogy hány ember van.
Dr. Mondada: Mit gondolt, mikor a gyilkosságot hirül vitték, kik követték azt el?
Zsombory: Én csak azokra gondoltam, akik bennünket lefegyvereztek.
A haditörvényszék Zsombory megesketését is mellőzi.
„Ha Tiszának baja lesz, felakasztják őket”
A biróság ezután Szekeres Ferenc tiszthelyettest hallgatja ki. A merényletre vonatkozólag nem tud semmit sem előadni.
Dr. Mondada: Arra nem gondolt, hogy 31-én, amikor a forradalom kitört és a városban raboltak, fosztogattak, az a nyolc csendőr nem lesz elég?
Szekeres: Mondtuk nekik, hogy vigyázzanak, mert nagyon fontos szolgálatot teljesitenek és ha Tiszának valami baja lesz, akkor fölakasztják őket. Mondtuk azt is, hogyha segitség kell, kérjenek táviratilag vagy telefonon. Ha kértek volna, kaptak volna erősitést.
Sztupka őrnagy: Honnan jött az intézkedés, hogy Tisza lakásába őrséget kell kivezényelni?
Szekeres: Azt Kiss János őrmester tudná megmondani, mert ő vette át a parancsokat telefonon.

A biróság a tanu megesketését mellőzi.
A tárgyalást hétfőn reggel folytatják.