(Megfigyelések, melyeknek szavahihetőségéhez szó sem férhet)

A régi időszámitás szerint pontban 12 órakor éjjel felvonultam görz-binoklival az Andrássy-ut egy exponált pontjára, amely ilyenkor a sok látogatótól hirtelen fel szokott duzzadni, mint egy rosszindulatu kelevény a nyakon. Felvonulásom oka az volt, hogy megállapitsam: megvan-e még az éjszakai kocsikorzó, amely egykor Budapest főlátványossága volt.

A körönd felől porfelhő szállt fel annak jeléül, hogy ez a nevezetessége a fővárosnak még megvan. Azután dübörgés hallatszott, ha a boldogult Höler még élne azt mondaná róla: az Andrássy ut szélét az ellenség pergőtüzzel boritotta el. A fáradt, girhes budapesti lovacskák éjszakára valóságos csodaménekké változtak át. Amikor az első kocsi befutott az Oktogonhoz, a lovakról patakzott a harmatviz, hasuk a földet érte, a taxaméter 9725 koronát mutatott, a primadonnáról valahol utközben leesett az ortodoxparóka és gavallérja, mint egy öregedő Casanovához illik, csaknem uszódresszben ült a kocsiban. A kocsis mellett cigánygyerekek játszottak egy divatos dalt, hogy Debrecenben elfogyott a liba és a sarki gyümölcsös röptében bedobott a kocsiba egy „éjszakai pakolást”, ami öt kiló barackból és három kiló őszi barackból áll. A pénz nem fontos, az utas jó erre a néhány ezer koronára.

A második kocsiban álbohémek jönnek, soha nincs pénzük és egy este szinészkednek, egy este ujságiróknak mondják magukat. Pedig nappali mesterségük sokkal jövedelmezőbb: az egyik szabó, a másik patikus.

Azután jön egy kocsi, a bakon csak női lábakat látni, a hozzátartozó testrészek eltüntek, a kocsis hátul ül az ernyő alatt, a vendég tökrészeg és a kocsit magánszorgalomból egy vadidegen hajtja, aki valahol a Munkácsy-utca táján pattant fel az elhagyott bakra.

Jön egy konflis, méltóságteljes gördüléssel az utasok csókban összeforrva teszik meg az utat a Városligettől az Oktogonig. Egy pompás kétfogatuban férfi és nő közelednek. Hidegen ülnek egymás mellett, pedig 140 fokos meleg van.

Azután külföldi káposztaügynökök vonulnak fel, férfihangu nőkkel és néhány bankfiu álszakállal, nehogy sikkasztóknak tartsák őket. Egy hölgy egy külföldi idegennel barátkozik, kezében szótár van, csak a nagy ivlámpáknál tudja használni a Schidlofot, különben más meg nem engedett diplomáciai fogásokat alkalmaz.

A Csengeri-utcánál leesik egy utas az egyik kocsiból, a kövér Eszmeralda, a liget kedvence, aki a következő kocsiban jön egy zsonglőrrel, egy törpével és egy zsebtolvajjal, virágot dob elragadtatásában a kövezeten pihenő uriemberre. Egy vak koldus, aki csak éjjel mer látni, megtapsolja a jelenetet…

Szóval mégis csak van Pesten kocsikorzó éjjel…